Lots of love : Bíííía xx
2013. március 21., csütörtök
♥ Fejezetről ♥
Szijjasztok drágáim! Valószínűleg észrevettétek , hogy nem nagyon akaródzik jönni a fejezet. Az igazság az, hogy nincs időm. Nem fogok itt ódákat zenegni a napi rendemről, hogy miért nem ér bele megírni egy fejezetet. Nagyon remélem, hogy holnap vagy esetleg még ma ( amit kétlek) összetudok hozni egy fejezetet. Április 6-ig bírjátok ki, hogy ilyen sz*rul jönnek fejezetek mert akkor megyek nyelvvizsgázni. Ha letudom esküszöm, hogy sokkal többször hozok fejezetet. A másik blogomra is ez vonatkozik ( azonban ide nagy valószínűséggel többször jönnek majd, mert több meg van már írva). Mégegyszer nagyon sajnálom, és remélem , hogy nem haragszotok.
Lots of love : Bíííía xx
Lots of love : Bíííía xx
2013. március 12., kedd
♠ Chapter Eight: Louis .. ♠
Szijjasztok drágáim! Ahogy ígértem összedobtam nektek egy fejezetet. Remélem , hogy a héten még lesz időm legalább egyet összehozni. Remélem tetszik.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Nina szemszöge:
Éppen arról álmodtam , hogy egy öreg néni ingyen ad nekem fagyit , amikor a csengő idegesítő hangzavarral megszólalt. Durcásan keltem fel , ugyanis ki ne lenne az , mikor hajnalok-hajnalán csengőre kel , és tobolva levágtattam a lépcsőn. Előtte azonban úgy döntöttem , nem ártana megnézni magam a tükröben. Hát mit ne mondjak. A hajam 1000 felé állta, a szemem alatt karikák voltak, és úgy nézett ki a fejem mint aki egész éjszaka nem aludt semmit vagy esetleg átbulizta az éjszakát. Pedig ez nem volt igaz. Kicsit sem jó kedvvel nyitottam ajtót az ott álló személynek.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva , majd egy szó nélkül bejött. Csodálkozva tekintettem a barna hajú fiú felé , aki elismerően bólogatott , miközben a házat tanulmányozta.
- Nagyon szépen megoldottad. - mosolygott elismerően , majd rámnézett.
- Tulajdonképpen miért is vagy itt? - kérdezte töprengve , mire elnevette magát.
- Hallottam , hogy ma randid van Hazza barátunkkal. - mondta sunyin vigyorogva , mire én megforgattam a szemem.
- Ez NEM randi. - mondtam a nem szócskát kihangsúlyozva , mire felnevetett , mint aki jobban tudja , mint én.
- Aha na ja. - mondta , miközben nem nézett a szemembe , hanem továbbra is a házat szugerálta.
- Úh ilyet nekünk is kéne tetettni. - mutatott a márványköre , ami a konyhába volt kirakva, körbe a pulton. Odamentem a pulthoz és csináltam magamneűak egy frissítő teát, amit ő könnyed egyszerűséggel végig is nézett.
- Na jó Louis ez idegesítő. - néztem az egem folyamatosan bámulú fiú felé , aki csak diadalittasan elmosolyodott.
- Örülök. - mondta , majd kacsintott egyet. Én csak sóhajtottam egyet , amjd gondoltam öntök neki is egy kis teát. Szépen megköszönte , mint egy kisovodás , majd elkezdte szűrcsölgetni. - Igazából oka van annak , hogy idejöttem. - szólalt meg egy idő után , mire én felkaptam a fejem. Hálát adtam Istennek , hogy ez a hülye fiú végre a lényegre tér.
- Hallgatlak. - néztem rá úgy , mint egy tikránő vagy egy tanár , aki éppen felelteti a diálját. Persze ezt szóvá is tette , szóval egy kicsit lágyítottam a tekintetemen. - Tegnap láttam avgyis láttunk valamit. - mondta , mire értetlenül néztem rá. Nem mondott semmit csak elővette a telefonját és felémmutatott egy képet. A kép láttan kicsit nagyon lesokkolódtam. Elkerekedett szemeimet Louis eléggé érdekes arccal vizslatta , amjd egy idő után elvette előlem , amit nem is bántam.
- Ez mikor? - kérdeztem még mindig magam elé bámúlva.
- Az előtt egy nappal , hogy elmentek. - mondta. Sosem gondoltam volna , hogy iylet fog tenni. Jó mindig is tudtam , hogy egy alattomos nőszemély , de az , hogy kedves , okos és szép tényleg igaz volt rá. Bár ezek után a kedvest és az okosat már kizárnám.
- Ezt Harry tudja? - kérdeztem ránézve , mire bólintott , hogy nem.
- Éppen ezért jöttem. - monda. Furcsa volt , hogy az öt perce életvidám, mosolygós, vicces fiú , miylen hamar vált hangulatot. - Mivel ma talizol Harry.vel, arra gondoltam megmutathatnád neki. - mondta , mire félrenyeltem az éppen lenyelni késuülő teámat.
- Hogy mi van? - kérdeztem szép, illedelmes, emberhez méltóan. Louis csak felröhögött , bár kétlem , hogy a szituáción inkább az arcomon.
- Fontos lenne. Harry vére rájönne , hogy az a bany anem neki való. Már bocsi. - nézett rám később , mivel rájött , hogy Taylor nekem nővérem , de engem ez egyáltalán nem zavart.
- Nem tudod te megmutatani? - kérdeztem , mire Louis felsóhajtott.
- Ma találkozol vele. - mondta egyérleműen mire elnevettem magam. Ez hülye.
- Louis te mindennap találkozol vele. Érted? Mindennap. - mondtam csettintve egyet előtte , mintha egy hülye , agyirokkanttal lenne dolgom.
- De te talán meg is tudod vele értetni , hogy hagyja békén ezt a kapcsolatot. - mondta könyörgően.
- Miért pont én? - kérdeztem egy nagy sóhaj közepette.
- Mert kezdetektől fogva látom , hogy néz rád. Nina tetszel Harry-nek. - mondta ki , mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.
- Ne kezd már te is. - túrtam idegesen a hajamba. Kezd elegem lenni már abból , hogy mindneki avval jön , hogy Harry-nek tetszem. A farncba is a nővéremmel jár ( aki ugyebár szépen felültette) . Lehet , hogy nekem tényleg tetszik , de az kizárt , hogy ez fordítva is így legyen.
- Kérlek tedd meg. - kérlelt , majd ahogy észrevettem , átküldte a képet a telefonomra, Ezután a tette után fogta magát és el is ment.
Harry szemszöge:
- Jó reggelt! - köszöntem a konyhában ülő Liam-nek , aki éppen egy magazint lapozgatott.
- Neked is. - mondta rámnézve , majd folytatta tevékenységét. Megkértem tegnap este Liam-et , hogy maardjon itt. Ezek utáns emmi ekdvem sem volt magamat emészteni azért , mert megcsaltam Taylor-t , valamint , hogy miként fogom én azt tálalni Nina-nak , hogy kibaszottul nem közömbös. Egész este próbált belém Liam lelket önteni , hogy nem vétettem semmi hibát , csak a szívemet követtem. Sajnos én egy jó példa vagyok másoknak , hogy néha nem jó a szíved után rihanni. Végül egy éjszakai pasis beszélgetés után , kb. 3-kor sikerült elaludnunk.Liam ternéstesen már kész reggelivel várt , pedig még csak dél volt. Nekem ennyi alvás kevés volt. Tegnap etse még felhívtuk Louis-t a témával kapcsolatban , aki örjöngve ugrált a kanapén örömében. Sosem szerette Taylor-t , bár ki szerette? Ezt most kellőképpen ki is mutatta.
Leültem Liam mellé sé elkezdtem enni az eléggé laktatós reggelit. Azonban amint beleharaptam volna a második szeletbe csengettek. Tudtam , hogy ezt nekem kell kinyitni , hisz én lakok itt , nyílvánvalóan engem keresnek. Nyöszörgve álltam fel , majd indultam meg az ajtó felé és nyitottam ki , ahol egy mosolygós Louis-val találtam magam szembe.
- Mi a farncért csenegttél? - kérdeztem idegesen , mire szemét arckifejezéssel elmosolyodott , majd bejött. Gondolom azért csinálta , hogy idegesítsen. Köszi Lou.
- Hello Leeyum! - kiabát oda Liam-nek , aki szinte azonnal kiköpte a szájában lévő teát.
- Szia Louis. - mondta idegesen , amdj felállt , hogy letörölhesse az asztalt. De kedves én biztos nem töröltem volna le.
- Nina-nak szép háza van . - mondta , miközben ledobta magát a kanapéra.
- Voltál Nina-nál? - kérdeztem lepetten , miközben eléültem.
- Aha . - mondta egyszerűen , amjd a távirányítóért nyúlt , hogy élvezhesse a 21. század által adott luxus életvitelt.
- De ugye nem mondtál neki smemi hülyeséget? - kérdeztem aggódva , ugyanis köztudott , hogy Louis képes oylanokat mondani , ami nem éppen kedvező mások számára.
- Nem . vonta meg a vállát , amjd felröhögött egy mesén , ami éppen a TV-ben ment. - Neked készülődni kéne . - nézett rám összehúzott szemöldökkel , miközben végig nézett rajzam. Egy nagy sóhaj közepette felálltam , amjd a fürdő felé vettem az irányt , hogy kicsit igazítsak kinézetemen és valahogy tálaljak Nina-nak arról a bizonyos dologról.....
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Nina szemszöge:
Éppen arról álmodtam , hogy egy öreg néni ingyen ad nekem fagyit , amikor a csengő idegesítő hangzavarral megszólalt. Durcásan keltem fel , ugyanis ki ne lenne az , mikor hajnalok-hajnalán csengőre kel , és tobolva levágtattam a lépcsőn. Előtte azonban úgy döntöttem , nem ártana megnézni magam a tükröben. Hát mit ne mondjak. A hajam 1000 felé állta, a szemem alatt karikák voltak, és úgy nézett ki a fejem mint aki egész éjszaka nem aludt semmit vagy esetleg átbulizta az éjszakát. Pedig ez nem volt igaz. Kicsit sem jó kedvvel nyitottam ajtót az ott álló személynek.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva , majd egy szó nélkül bejött. Csodálkozva tekintettem a barna hajú fiú felé , aki elismerően bólogatott , miközben a házat tanulmányozta.
- Nagyon szépen megoldottad. - mosolygott elismerően , majd rámnézett.
- Tulajdonképpen miért is vagy itt? - kérdezte töprengve , mire elnevette magát.
- Hallottam , hogy ma randid van Hazza barátunkkal. - mondta sunyin vigyorogva , mire én megforgattam a szemem.
- Ez NEM randi. - mondtam a nem szócskát kihangsúlyozva , mire felnevetett , mint aki jobban tudja , mint én.
- Aha na ja. - mondta , miközben nem nézett a szemembe , hanem továbbra is a házat szugerálta.
- Úh ilyet nekünk is kéne tetettni. - mutatott a márványköre , ami a konyhába volt kirakva, körbe a pulton. Odamentem a pulthoz és csináltam magamneűak egy frissítő teát, amit ő könnyed egyszerűséggel végig is nézett.
- Na jó Louis ez idegesítő. - néztem az egem folyamatosan bámulú fiú felé , aki csak diadalittasan elmosolyodott.
- Örülök. - mondta , majd kacsintott egyet. Én csak sóhajtottam egyet , amjd gondoltam öntök neki is egy kis teát. Szépen megköszönte , mint egy kisovodás , majd elkezdte szűrcsölgetni. - Igazából oka van annak , hogy idejöttem. - szólalt meg egy idő után , mire én felkaptam a fejem. Hálát adtam Istennek , hogy ez a hülye fiú végre a lényegre tér.
- Hallgatlak. - néztem rá úgy , mint egy tikránő vagy egy tanár , aki éppen felelteti a diálját. Persze ezt szóvá is tette , szóval egy kicsit lágyítottam a tekintetemen. - Tegnap láttam avgyis láttunk valamit. - mondta , mire értetlenül néztem rá. Nem mondott semmit csak elővette a telefonját és felémmutatott egy képet. A kép láttan kicsit nagyon lesokkolódtam. Elkerekedett szemeimet Louis eléggé érdekes arccal vizslatta , amjd egy idő után elvette előlem , amit nem is bántam.
- Ez mikor? - kérdeztem még mindig magam elé bámúlva.
- Az előtt egy nappal , hogy elmentek. - mondta. Sosem gondoltam volna , hogy iylet fog tenni. Jó mindig is tudtam , hogy egy alattomos nőszemély , de az , hogy kedves , okos és szép tényleg igaz volt rá. Bár ezek után a kedvest és az okosat már kizárnám.
- Ezt Harry tudja? - kérdeztem ránézve , mire bólintott , hogy nem.
- Éppen ezért jöttem. - monda. Furcsa volt , hogy az öt perce életvidám, mosolygós, vicces fiú , miylen hamar vált hangulatot. - Mivel ma talizol Harry.vel, arra gondoltam megmutathatnád neki. - mondta , mire félrenyeltem az éppen lenyelni késuülő teámat.
- Hogy mi van? - kérdeztem szép, illedelmes, emberhez méltóan. Louis csak felröhögött , bár kétlem , hogy a szituáción inkább az arcomon.
- Fontos lenne. Harry vére rájönne , hogy az a bany anem neki való. Már bocsi. - nézett rám később , mivel rájött , hogy Taylor nekem nővérem , de engem ez egyáltalán nem zavart.
- Nem tudod te megmutatani? - kérdeztem , mire Louis felsóhajtott.
- Ma találkozol vele. - mondta egyérleműen mire elnevettem magam. Ez hülye.
- Louis te mindennap találkozol vele. Érted? Mindennap. - mondtam csettintve egyet előtte , mintha egy hülye , agyirokkanttal lenne dolgom.
- De te talán meg is tudod vele értetni , hogy hagyja békén ezt a kapcsolatot. - mondta könyörgően.
- Miért pont én? - kérdeztem egy nagy sóhaj közepette.
- Mert kezdetektől fogva látom , hogy néz rád. Nina tetszel Harry-nek. - mondta ki , mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.
- Ne kezd már te is. - túrtam idegesen a hajamba. Kezd elegem lenni már abból , hogy mindneki avval jön , hogy Harry-nek tetszem. A farncba is a nővéremmel jár ( aki ugyebár szépen felültette) . Lehet , hogy nekem tényleg tetszik , de az kizárt , hogy ez fordítva is így legyen.
- Kérlek tedd meg. - kérlelt , majd ahogy észrevettem , átküldte a képet a telefonomra, Ezután a tette után fogta magát és el is ment.
Harry szemszöge:
- Jó reggelt! - köszöntem a konyhában ülő Liam-nek , aki éppen egy magazint lapozgatott.
- Neked is. - mondta rámnézve , majd folytatta tevékenységét. Megkértem tegnap este Liam-et , hogy maardjon itt. Ezek utáns emmi ekdvem sem volt magamat emészteni azért , mert megcsaltam Taylor-t , valamint , hogy miként fogom én azt tálalni Nina-nak , hogy kibaszottul nem közömbös. Egész este próbált belém Liam lelket önteni , hogy nem vétettem semmi hibát , csak a szívemet követtem. Sajnos én egy jó példa vagyok másoknak , hogy néha nem jó a szíved után rihanni. Végül egy éjszakai pasis beszélgetés után , kb. 3-kor sikerült elaludnunk.Liam ternéstesen már kész reggelivel várt , pedig még csak dél volt. Nekem ennyi alvás kevés volt. Tegnap etse még felhívtuk Louis-t a témával kapcsolatban , aki örjöngve ugrált a kanapén örömében. Sosem szerette Taylor-t , bár ki szerette? Ezt most kellőképpen ki is mutatta.
Leültem Liam mellé sé elkezdtem enni az eléggé laktatós reggelit. Azonban amint beleharaptam volna a második szeletbe csengettek. Tudtam , hogy ezt nekem kell kinyitni , hisz én lakok itt , nyílvánvalóan engem keresnek. Nyöszörgve álltam fel , majd indultam meg az ajtó felé és nyitottam ki , ahol egy mosolygós Louis-val találtam magam szembe.
- Mi a farncért csenegttél? - kérdeztem idegesen , mire szemét arckifejezéssel elmosolyodott , majd bejött. Gondolom azért csinálta , hogy idegesítsen. Köszi Lou.
- Hello Leeyum! - kiabát oda Liam-nek , aki szinte azonnal kiköpte a szájában lévő teát.
- Szia Louis. - mondta idegesen , amdj felállt , hogy letörölhesse az asztalt. De kedves én biztos nem töröltem volna le.
- Nina-nak szép háza van . - mondta , miközben ledobta magát a kanapéra.
- Voltál Nina-nál? - kérdeztem lepetten , miközben eléültem.
- Aha . - mondta egyszerűen , amjd a távirányítóért nyúlt , hogy élvezhesse a 21. század által adott luxus életvitelt.
- De ugye nem mondtál neki smemi hülyeséget? - kérdeztem aggódva , ugyanis köztudott , hogy Louis képes oylanokat mondani , ami nem éppen kedvező mások számára.
- Nem . vonta meg a vállát , amjd felröhögött egy mesén , ami éppen a TV-ben ment. - Neked készülődni kéne . - nézett rám összehúzott szemöldökkel , miközben végig nézett rajzam. Egy nagy sóhaj közepette felálltam , amjd a fürdő felé vettem az irányt , hogy kicsit igazítsak kinézetemen és valahogy tálaljak Nina-nak arról a bizonyos dologról.....
2013. március 11., hétfő
♠ Fejezetről ♠
Szijjasztok drágáim!
Lehet most van olyan aki nagyon haragszik rám és bevallom el is hiszem. Azonban megvan az oka annak hogy nem hoztam részt. Sajnos is meg nem is április 6-án megyek középfokú angol nyelvvizsgára. Most arra tanulok ezerrel ugyanis eléggé be vagyok szarva tőle. A másik pedig most egy újabb izgulási hullám tört rám ( a vizsgán kívül ) ugyanis szerdán jön meg a felvételi táblázat (ki hanyadik helyen áll). Egy kicsit be vagyok stresszelve és nem akarok rossz munkát kiadni a kezem közül. Igaz a másik blogomra tettem ki de az sem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Remélem megértitek. Azonban holnap ha törik ha szakad összedobok nektek egy részt ami várhatóan jó is lesz és tetszeni is fog. Tényleg nagyon sajnálom. Remélem azért még maradtatok páran akik olvassátok.
Lots of love : Bííía xx
Lehet most van olyan aki nagyon haragszik rám és bevallom el is hiszem. Azonban megvan az oka annak hogy nem hoztam részt. Sajnos is meg nem is április 6-án megyek középfokú angol nyelvvizsgára. Most arra tanulok ezerrel ugyanis eléggé be vagyok szarva tőle. A másik pedig most egy újabb izgulási hullám tört rám ( a vizsgán kívül ) ugyanis szerdán jön meg a felvételi táblázat (ki hanyadik helyen áll). Egy kicsit be vagyok stresszelve és nem akarok rossz munkát kiadni a kezem közül. Igaz a másik blogomra tettem ki de az sem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Remélem megértitek. Azonban holnap ha törik ha szakad összedobok nektek egy részt ami várhatóan jó is lesz és tetszeni is fog. Tényleg nagyon sajnálom. Remélem azért még maradtatok páran akik olvassátok.
Lots of love : Bííía xx
2013. február 28., csütörtök
♠ Chapter Seven : An important message..... ♠
Szijajsztok drágáim! Megjöttem a legújabb fejezettel így este. Remélem elnyeri tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
Nina szemszöge:
- Úristen Sandy! - ugrottam rég nem látott barátnőm nyakába. Sandy-vek 6 éves korunkban ismertük meg egymást amikor is egy osztályba kerültünk. Mind a ketten félénkek voltunk és nem volt ki mellé űlni. Így a szüleink kitalálták hogy üljünk egymás mellé mert ebből még valami jó is kisülhet. Hát ki is sűlt ugyanis attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Mindent megosztottznk egymással. Egyszóval olyan voltunk mint az igazi barátnők. Azonban mikor Taylor befutott sokan rossz szemmel néztek rám. Mindneki azt hitte hogy emiatt el fogok szállni és minden körülöttem fog forogni. Pedig nekem erre semmi szükségem sem volt. Azonban emiatt anyáék úgy döntöttek magánsuliba járatnak ahol sok hozzám hasonló gyere található. Ott azonban senki sem volt számomra szimpatikus ugynis ők tényleg el voltak szállva maguktól. Sandy-vel sajnos ezek után nem tudtunk találkozni. Telefonon ugyan tartottuk a kapcsolatot azonban a minden napi beszélgetések mostanra már lecsökkentek nullára. Ezárt is lepett meg barátnőm jelenléte főleg hogy London-ban vagyunk. Meg egyáltalán honnan tudta hogy itt lakok.
- Szia csajszi. - rázta meg előttem csípőjét miközbenenyhe angol akcentussal köszönt. Gondolom nem most költözhetett ki ha ennyire megy neki.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem lepetten miközben már elengedtem és szemébe néztem.
- Ácsi..ácsi.. - emelte fel mutatóujját amit egy z alakban elvezetett előttem. - Menjünk be. - mondta majd meg sem várva engem bevonűlt. Hát igen. Ilyen Sandy. Nevetve mentem utána majd leültem mellé a kanapéra ugyanis ő már helyet foglalt mintha csak otthon lenne.
- Szóval? - néztem rá továbbra is előző válaszomra várva mire elmosolyodott és felém fordúlt.
- Szóval! Emlékszel miután megszakadt a kapcsolatunk? - kérdezte mire szomorúan lehajtott fejjel bólintottam. Sajos tudtam hogy ez részben az én hibám is azonban az övé is. Kettőnké. - Anyuák elváltak. - mondta elcsukló hangon. Szemeim elnyíltak és csdálkozva néztem rá. Ahogy láttam megviselte a dolog. Nem is csodálom hisz az ő szülei voltak a megfelelő példa az igaz szerelemre. Mikor még 14 évesek voltunk is annyira szerették egymást mint két tini. Mindig csoálattal néztük ahogy együtt voltak nevettek és szerették egymást. Szörnyű azt hallani hogy sajnos egy ilyen kapcsolat is megromlik. - Apu megcsalta anyut. - mondta lehajtott fejjel Sandy miközben érdekesnek találta a szerintem annyira vörös körmt hogy az csak úgy rikított. - Mikor ezt anyu megtudta teljesen összeomlott. - mondta miközben erőt véve magán egy nagyot sóhajtott. - Ő még mindig szerette apát azonban e tette meggyengítette abban hogy ezt apa is viszonozza-e. - mondta egyre rekedtebb hangon mire bíztatóan végig simítottam kezén. - Anya számára kérdés sem volt. Rögtön beadta a válópert. - nem is csodálom. hisz egyik pillanatban azt hiszi az ember hogy minden rendben a másikban pedig megtudja : a legfontosabb személy az életében megcsalja. Éveken át oylan stabil volt a kapcsolatuk hogy sajnos elég volt hozzá ennyi és az egész dőlt. Talán még rosszabb ha egy jó kapcsolatban vétenek egy rossz cselekedetet. Még nehezebb megbocsájtani. - Miután lezajlott a válás azonban kiderűlt hogy anya 2 hónapos terhes. - mondta és ekkor már láttam szeimben a könnyeket amiket óvatosan elsimítottam onnan. - Ezt apának nem mondta el hisz tudta akkor még jobban össze lennének kötve. Azonban letikolni sem tudta hisz én még ott voltam. Minden hévégén apánál voltam és így alkalmuk volt találkozni amikor apa jött értem. Így anyának cselekdnie kellett. Azonban álmomban sem gondoltam volna hogy így fog. - mondta majd szippantott egyet mire leesett így gyorsan felényújtottam egy zsepit. - Szóval anya összejött egy hapsival. Számomra azonban ez kétségbeejtő volt. Hisz megbízott egy olyan emberben akit alig imser. Apának beadta azt hogytőle terhes amit ő el is hitt.Igazából nem volt a pasival semmi gondom azonban nem is fogadtam el. Egyre többet voltam apámnál anyával mát szinte csak 1 napot találkoztam a héten. Amit ő látszólag annyira nem is bánta. Mikor eljött a nap hogy anya megszüljön mindannyian a kórházba rohantunk persze apa is jött. Talán anya sejtett valamit nem tudom. Azonban amielőtt bevitték a szülőszobába elmondta apának hogy tőle van a gyerek. A legrosszabb a dologban hogy anya abból a szülőszobából nem jött ki. - mondta már patakzó könnyekkel amit már én sem hallottam máshogy. Több mint 10 évig szorosan kötődtem ehhez a családhoz és most kiderűl hogy egy közülük már nem él. Hirtelen szorítottam magamhoz zokogó barátnőmet aki gyorsan felemlte a fejét és letörölte könnyeit. - Mindez 2 éve történt. Úgy érzem most hogy volt kinek kiönteni a lelkem már sokkal könnyebb feldolgozni. - mondta mosolyogva azonban hangján még mindig lehetett hallani hogy sírt.
- Szóval ezért jöttél London-ba. - mondtam mire bólintott egyet.
- De mesélj mi van veled? - kérdezte mosolyogva azonban még látszott rajta hogy sírt.
- Hát.. öhm... - mondtam kissé pirúltan mire Sandy sejtelmesen elvigyorodott miközben szemöldökét húzogatta. A francba már hogy ez a hülye szokás megmaradt.
- Had halljam csak. - bökött vállba mire én elimsertem hogy ha ő elmondott nekem egy iylen nagy dolgot én is simán kitálalhatok a mostani helzyetről. Elmondtam neki mindent. Hogy Taylor még továbbra sem tart a kedvenc hugicájának és hogy összejött Harry Styles-szal. Hát persze hogy ennél a résznél mérgesen méregetett amit előszö nem értettem azonban elmagyarázta hogy hatalmas Directioner. Azonban ez egy kicsit megtántorított azzaé kapcsoltban hogy merjem-e elmodnani neki a Harry-s dolgot. Végül csal rávettem magam amire ő csak egy irigy pillantással és a tipikus tinliáány kombinálós nézéssel rámnézett.
- Egyérlemű hogy bejössze Hazza-nak. - mondta mir eelnevettem magam. Hazza ez jó. Értetlen tekintettel bámúlt engem azonban én könnyeimet törölgetve legyintettem egyet.
- De neki ott van Taylor. - mondtam egyértelműen mire most ő nvetett fel. Oké mintha két párhuzamos dimenzióban élnénk. Menők vagyunk.
- De Taylor-t nem szereti. - jelentette ki nagy magabiztosággal mire üres tekintettel meredt maga elé.
- Honnan veszed? - kérdeztem szemöldök húzogtava miközben ránéztem.
- Tudok kedves Nins Harry-ének van egy olyanjuk hogy menedszment. Ha ő azt mondja " Harry holnaptól Taylor Swift-tel jársz!" akkor neki vele kell járni. Szerinted érdekli azt hogy ő éppenséggel nem szerelmes belé? Szarik rá maagsról. - mondta egyérleműen. Most erre mit mondjak? Igen Sandy igazad van tetszek Hrary-nek ő is tetszik nekem. Legszívesebben most átmennék hozzá és a szemébe mondanék mindent amit érzek iránta de ezt nem tehetem. Taylor a nővérem. Akármennyire nem mutatjuk ki ezt de testvérek vagyunk. Nem tehetem ezt vele. Meg amúgy sem tudom biztosra hogy Harry-nek bejvök. Nem akarok előtte leégni. Na meg ezekszerint a menedzsment sem egy könnyű eset. Minden az ellen van hogy én valaha is közel kerüljek Harry-hez. - Na de én kérek egy telefonszémot. Ha már egy városban élünk legalább lássuk egymást gyakrabban. - mondta mire lőkaptam a telefonom a zsebemből és msooylogva lediktáltam neki a szémom. Mikor készen lett megcsörgetett nehogy becsapjam és egy hatalmas ölelés után el is ment.
Sóhajtva ledőltem az ágyamra majd ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. Fél 11. Jó sokáig elbeszélgettünk Sandy-vel. Ez má hiányzott. Levettem magamról a pólómat és egy melltartóban valamint egy nadrágban járkáltam a szobámba. Azonban ekkor eszembe jutott hogy ég a villany vaamint a függöny sincs behúzva. Gyorsan kaptam fejem az ablak irányába ahol egy göndör hajú fiút véltem felfedezni ahogy csodálattal néz engem. Mikor észbekapott hogy valójában egymás szemébe nézünk gyorsan elkapta a fejét majd a zsebébe nyúlt. Ahogy észrevettem a telefont vette ki majd pötyögött rajta valamit. Ezután visszacsúsztattam a zsebébe és rámnézett. Ekkor az én telefonom kezdett rezegni gyorsan kaptam utána majd nyitottam meg. Harry-től jött egy üzenet.
"Holnap feltétlenül beszélnünk kell.Aludj jól én ezek után tuti jól fogok. Puszi : Harry xx "
Hazudnék ha azt mondanám nem vörösödtem el. Nem kezdett 20-szor gyorsabban verni a szívem. Nem rogytam majdnem össze remegő lábaim alatt. De ahhelyett hogy megtettem volna inkább visszírtam.
" Rendben. Itt lakok a szomszédben! Hidd el jól fogok aludni. Puszi : Nins xx
UI.: Máskor behúzom a függönyt! Szívesen!"
Igazából elég furcsa volt ez az üzengetés. Ahogy láttam Harry is megkapta üzenetét majd felnevetett majd egy " Nem kell köszi"-t táogott nekem. Én csak elmosolyodtam majd egyre közelebb lépve a függönyhöz egy egyszerű mozdulattal behúztam azt. Fogalmam sincs miről akar beszélni Harry azonban mivel ott vot az a " feltétlenül" szócska gondolom fontos lehet. levettem a adrágom is amjd magamra kaptam egy hosszabb pólót amit még Kenny-től kaptam és kettős érzelmek között hajtottam fejem álomra.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
Nina szemszöge:
- Úristen Sandy! - ugrottam rég nem látott barátnőm nyakába. Sandy-vek 6 éves korunkban ismertük meg egymást amikor is egy osztályba kerültünk. Mind a ketten félénkek voltunk és nem volt ki mellé űlni. Így a szüleink kitalálták hogy üljünk egymás mellé mert ebből még valami jó is kisülhet. Hát ki is sűlt ugyanis attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Mindent megosztottznk egymással. Egyszóval olyan voltunk mint az igazi barátnők. Azonban mikor Taylor befutott sokan rossz szemmel néztek rám. Mindneki azt hitte hogy emiatt el fogok szállni és minden körülöttem fog forogni. Pedig nekem erre semmi szükségem sem volt. Azonban emiatt anyáék úgy döntöttek magánsuliba járatnak ahol sok hozzám hasonló gyere található. Ott azonban senki sem volt számomra szimpatikus ugynis ők tényleg el voltak szállva maguktól. Sandy-vel sajnos ezek után nem tudtunk találkozni. Telefonon ugyan tartottuk a kapcsolatot azonban a minden napi beszélgetések mostanra már lecsökkentek nullára. Ezárt is lepett meg barátnőm jelenléte főleg hogy London-ban vagyunk. Meg egyáltalán honnan tudta hogy itt lakok.
- Szia csajszi. - rázta meg előttem csípőjét miközbenenyhe angol akcentussal köszönt. Gondolom nem most költözhetett ki ha ennyire megy neki.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem lepetten miközben már elengedtem és szemébe néztem.
- Ácsi..ácsi.. - emelte fel mutatóujját amit egy z alakban elvezetett előttem. - Menjünk be. - mondta majd meg sem várva engem bevonűlt. Hát igen. Ilyen Sandy. Nevetve mentem utána majd leültem mellé a kanapéra ugyanis ő már helyet foglalt mintha csak otthon lenne.
- Szóval? - néztem rá továbbra is előző válaszomra várva mire elmosolyodott és felém fordúlt.
- Szóval! Emlékszel miután megszakadt a kapcsolatunk? - kérdezte mire szomorúan lehajtott fejjel bólintottam. Sajos tudtam hogy ez részben az én hibám is azonban az övé is. Kettőnké. - Anyuák elváltak. - mondta elcsukló hangon. Szemeim elnyíltak és csdálkozva néztem rá. Ahogy láttam megviselte a dolog. Nem is csodálom hisz az ő szülei voltak a megfelelő példa az igaz szerelemre. Mikor még 14 évesek voltunk is annyira szerették egymást mint két tini. Mindig csoálattal néztük ahogy együtt voltak nevettek és szerették egymást. Szörnyű azt hallani hogy sajnos egy ilyen kapcsolat is megromlik. - Apu megcsalta anyut. - mondta lehajtott fejjel Sandy miközben érdekesnek találta a szerintem annyira vörös körmt hogy az csak úgy rikított. - Mikor ezt anyu megtudta teljesen összeomlott. - mondta miközben erőt véve magán egy nagyot sóhajtott. - Ő még mindig szerette apát azonban e tette meggyengítette abban hogy ezt apa is viszonozza-e. - mondta egyre rekedtebb hangon mire bíztatóan végig simítottam kezén. - Anya számára kérdés sem volt. Rögtön beadta a válópert. - nem is csodálom. hisz egyik pillanatban azt hiszi az ember hogy minden rendben a másikban pedig megtudja : a legfontosabb személy az életében megcsalja. Éveken át oylan stabil volt a kapcsolatuk hogy sajnos elég volt hozzá ennyi és az egész dőlt. Talán még rosszabb ha egy jó kapcsolatban vétenek egy rossz cselekedetet. Még nehezebb megbocsájtani. - Miután lezajlott a válás azonban kiderűlt hogy anya 2 hónapos terhes. - mondta és ekkor már láttam szeimben a könnyeket amiket óvatosan elsimítottam onnan. - Ezt apának nem mondta el hisz tudta akkor még jobban össze lennének kötve. Azonban letikolni sem tudta hisz én még ott voltam. Minden hévégén apánál voltam és így alkalmuk volt találkozni amikor apa jött értem. Így anyának cselekdnie kellett. Azonban álmomban sem gondoltam volna hogy így fog. - mondta majd szippantott egyet mire leesett így gyorsan felényújtottam egy zsepit. - Szóval anya összejött egy hapsival. Számomra azonban ez kétségbeejtő volt. Hisz megbízott egy olyan emberben akit alig imser. Apának beadta azt hogytőle terhes amit ő el is hitt.Igazából nem volt a pasival semmi gondom azonban nem is fogadtam el. Egyre többet voltam apámnál anyával mát szinte csak 1 napot találkoztam a héten. Amit ő látszólag annyira nem is bánta. Mikor eljött a nap hogy anya megszüljön mindannyian a kórházba rohantunk persze apa is jött. Talán anya sejtett valamit nem tudom. Azonban amielőtt bevitték a szülőszobába elmondta apának hogy tőle van a gyerek. A legrosszabb a dologban hogy anya abból a szülőszobából nem jött ki. - mondta már patakzó könnyekkel amit már én sem hallottam máshogy. Több mint 10 évig szorosan kötődtem ehhez a családhoz és most kiderűl hogy egy közülük már nem él. Hirtelen szorítottam magamhoz zokogó barátnőmet aki gyorsan felemlte a fejét és letörölte könnyeit. - Mindez 2 éve történt. Úgy érzem most hogy volt kinek kiönteni a lelkem már sokkal könnyebb feldolgozni. - mondta mosolyogva azonban hangján még mindig lehetett hallani hogy sírt.
- Szóval ezért jöttél London-ba. - mondtam mire bólintott egyet.
- De mesélj mi van veled? - kérdezte mosolyogva azonban még látszott rajta hogy sírt.
- Hát.. öhm... - mondtam kissé pirúltan mire Sandy sejtelmesen elvigyorodott miközben szemöldökét húzogatta. A francba már hogy ez a hülye szokás megmaradt.
- Had halljam csak. - bökött vállba mire én elimsertem hogy ha ő elmondott nekem egy iylen nagy dolgot én is simán kitálalhatok a mostani helzyetről. Elmondtam neki mindent. Hogy Taylor még továbbra sem tart a kedvenc hugicájának és hogy összejött Harry Styles-szal. Hát persze hogy ennél a résznél mérgesen méregetett amit előszö nem értettem azonban elmagyarázta hogy hatalmas Directioner. Azonban ez egy kicsit megtántorított azzaé kapcsoltban hogy merjem-e elmodnani neki a Harry-s dolgot. Végül csal rávettem magam amire ő csak egy irigy pillantással és a tipikus tinliáány kombinálós nézéssel rámnézett.
- Egyérlemű hogy bejössze Hazza-nak. - mondta mir eelnevettem magam. Hazza ez jó. Értetlen tekintettel bámúlt engem azonban én könnyeimet törölgetve legyintettem egyet.
- De neki ott van Taylor. - mondtam egyértelműen mire most ő nvetett fel. Oké mintha két párhuzamos dimenzióban élnénk. Menők vagyunk.
- De Taylor-t nem szereti. - jelentette ki nagy magabiztosággal mire üres tekintettel meredt maga elé.
- Honnan veszed? - kérdeztem szemöldök húzogtava miközben ránéztem.
- Tudok kedves Nins Harry-ének van egy olyanjuk hogy menedszment. Ha ő azt mondja " Harry holnaptól Taylor Swift-tel jársz!" akkor neki vele kell járni. Szerinted érdekli azt hogy ő éppenséggel nem szerelmes belé? Szarik rá maagsról. - mondta egyérleműen. Most erre mit mondjak? Igen Sandy igazad van tetszek Hrary-nek ő is tetszik nekem. Legszívesebben most átmennék hozzá és a szemébe mondanék mindent amit érzek iránta de ezt nem tehetem. Taylor a nővérem. Akármennyire nem mutatjuk ki ezt de testvérek vagyunk. Nem tehetem ezt vele. Meg amúgy sem tudom biztosra hogy Harry-nek bejvök. Nem akarok előtte leégni. Na meg ezekszerint a menedzsment sem egy könnyű eset. Minden az ellen van hogy én valaha is közel kerüljek Harry-hez. - Na de én kérek egy telefonszémot. Ha már egy városban élünk legalább lássuk egymást gyakrabban. - mondta mire lőkaptam a telefonom a zsebemből és msooylogva lediktáltam neki a szémom. Mikor készen lett megcsörgetett nehogy becsapjam és egy hatalmas ölelés után el is ment.
Sóhajtva ledőltem az ágyamra majd ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. Fél 11. Jó sokáig elbeszélgettünk Sandy-vel. Ez má hiányzott. Levettem magamról a pólómat és egy melltartóban valamint egy nadrágban járkáltam a szobámba. Azonban ekkor eszembe jutott hogy ég a villany vaamint a függöny sincs behúzva. Gyorsan kaptam fejem az ablak irányába ahol egy göndör hajú fiút véltem felfedezni ahogy csodálattal néz engem. Mikor észbekapott hogy valójában egymás szemébe nézünk gyorsan elkapta a fejét majd a zsebébe nyúlt. Ahogy észrevettem a telefont vette ki majd pötyögött rajta valamit. Ezután visszacsúsztattam a zsebébe és rámnézett. Ekkor az én telefonom kezdett rezegni gyorsan kaptam utána majd nyitottam meg. Harry-től jött egy üzenet.
"Holnap feltétlenül beszélnünk kell.Aludj jól én ezek után tuti jól fogok. Puszi : Harry xx "
Hazudnék ha azt mondanám nem vörösödtem el. Nem kezdett 20-szor gyorsabban verni a szívem. Nem rogytam majdnem össze remegő lábaim alatt. De ahhelyett hogy megtettem volna inkább visszírtam.
" Rendben. Itt lakok a szomszédben! Hidd el jól fogok aludni. Puszi : Nins xx
UI.: Máskor behúzom a függönyt! Szívesen!"
Igazából elég furcsa volt ez az üzengetés. Ahogy láttam Harry is megkapta üzenetét majd felnevetett majd egy " Nem kell köszi"-t táogott nekem. Én csak elmosolyodtam majd egyre közelebb lépve a függönyhöz egy egyszerű mozdulattal behúztam azt. Fogalmam sincs miről akar beszélni Harry azonban mivel ott vot az a " feltétlenül" szócska gondolom fontos lehet. levettem a adrágom is amjd magamra kaptam egy hosszabb pólót amit még Kenny-től kaptam és kettős érzelmek között hajtottam fejem álomra.
2013. február 25., hétfő
♠ Chapter Six : These feelings... ♠
Szijjasztok drágáim! Új résszel jelentkezem. Remélem tetszeni fog majd nektek.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
Nina szemszöge:
- Megvan minden? - fordúltam kérdőn anya felé aki verejtékes homlokkal lihegve ült le egy üres doboz tetejére. Mivel ők ma mennek vissza New York-ba így rávettem őket hogy minél hamarabb segítsenek bepakolni az új házamba amibe vonakodva ugyan de belementek. Kb. 20 dobozt cipeltünk be és ez még mindig nem volt az összes ugyenis van amit New York-ban hagytam.Persze Taylor-nak ezse ágában sem volt hogy segít nekem hisz ez az utolsó napja így normálisan el kell köszönnie az ő Harry-jétől. Milyen romantikus. Kenny azonban már tegnap visszament ugyanis fontos elintéznivalója volt ami halaszhatalan. Azonban mikor kérdeztem róla nem mondott semmit csak elment. Apropó Kenny. A múltkori Tv nézés közben egy mukkot sem szólt sőt még bealudt. Halványlila gőzöm sincs mit akart mondani. Hát remélem azért egyszer majd arra is sor kerül hogy megtudjuk.
Kb. 2 óra után végül végeztünk az egész pakolással így anyáék meg persze én is nyugodt szívvel mentek a reptérre. Mi taxival mentünk ugyanis anyáék nem kocsival jöttek azonban nekem béreltünk egyet amíg nem veszek. Már mindannyian ott voltunk a reptéren csak Taylor hiányzott. Már azt hittük ide sem ér mikor 5 perccel a gép felszállása előtt rohanva betoppant Harry-vel az oldalán. Egy gyors köszönés után mindannyian elindultak a terminál felé én pedig ott maradtam Harry-vel együtt aki zavartan nézett engem. Megvártam míg anyáék teljesen eltűnnek a kis folyosón majd egy szó nélkül megfordúltam és elindúltam a kijárat felé.
- Héj Nina! - kiabált utánam Harry mire én egy nagy sóhaj közepette megfordúltam. - Ne vigyelek haza? - kérdezte kissé lihegve mert gondolom szaladt utánam.
- Nem kösz fogok egy taxit. - mondtam közömbösen majd megordúltam hogy elmehessek azonban ezt egy kéz gátolta.
- Kérlek hagy vigyelek haza. - kérlelt könyörgően aminek sajnos nem tudtam ellent mondani. A hideg is kirázott mikor hozzám ért és azokkal a gyönyörűen csillogó zöld szemeivel rámnézett. Oké nyugi Nina hisz ő csak Harry. Taylor pasija. Érted Taylor-é? Elég fura hogy magamban bezsélek de komoylan már nem is csodálkozok tudom hogy őrűlt vagyok. Egy aprót bólintottam Harry-nek mire ő elmosolyodott és elindult egy másik irányba mint amibe eleve elindúlam. Sóhajtottam egyet majd követtem Harry-t egyenesen a fekete Range Rover-jéhez. Az út rettenetesen csengesen telt ami szinte már bántotta a fülem. Esküszöm a csendben fogok megsüketűlni. Útközben Harry megkérdezte a címet amit én lazán odanyomtam neki azonban az ő szemei hirtelen eltágúltak.
- Mi az? - kérdeztem értelenül miközben kémleltem az arcát.
- Te vagy az új szomszédom. - mondta mosolyogva mire azt hittem kiesek a kocsiból ha még ajtó is van meg be van zárva. Nem elég hogy távol akarom magam tartani tőle még egyre közelebb kerülök hozzá. Nem lesz ez így jó.
- Hogy mi van? - kérdeztem kissé felháborodva mire elnevette magát és innen már spontán vezetett hisz tudta merre kell menni. Mikor doaértünk a házunkhoz emg sem várva Harry-t azonnal kipattantam a kocsiból és egyenesen a házam felé vettem az irányt.
- Körbe sem vezetsz? - kérdezte mitől hirtelen hátrafordúltam felé és egy pajkos mosolyt viselő fiú tárúlt elém.
- Nem. - mondtam egyérleműen majd elindúltam befelé. Ezután nem mondott semmit amit furcsáltam is de ezek szerint feladta. Mikor beemntem könnyedén sóhajtottam fel majd vettem lefelé a kabátomat.
- Szép ház. - mondta egy hang a hátam mögül mire egy akkorát sikítottam hogy valószínűleg az egész utca hallotta.
- Harry normális vagy? - kérdeztem idegesen majd mellkasára ütöttem a sálammal. - Nem megmondtam hogy nem jöhetsz be? - kérdeztem kcisit megemelve a hanom mire elnevette magát.
- Nem. Te azt mondtam nem vezetsz körbe nem azt hogy nem nézhetem meg. - mondta sunyin elvigyorodva majd lehúzta a cipőjét és beljebb ment hogy szemügyre vehesse a nappalit. Legyintettem egyet majd felmentem a lécpsőn egyenesen a szobámba ahol bezártam magam mögött az ajtót és egy nagy sóhaj közepette levágódtam az ágyra. Hirtelen hallottam hogy valaki felfelé tart a lépcsőn így gyorsan felpattantam és az ajtóhoz mentem majd elkezdtem nyomni hogy ne tudjon bemnni. - Ugyan Nina enegdj be. - mondta nevetve és éreztem hogy ő is kezdi nyomni az ajtót ugyanis a széle egy kisrésen kinyílt.
- Dehogy enegdlek. - mondtam egyértelműen kis éllel a hangomban közben próbáltam minél erősebben nyomni az ajtót. Azonban egy idő után a nyomás alábbhagyott így óvatosan elengedtem és arra mertem következtetni hogy vagy elment vagy nem próbálkozik tovább. Azonban épp mikor ki akartam nyitni az ajtó Harry akkor karta újból nyomni így teljes testével rámesett.
- Bocsi. - mondtam elmosolyodva azonban továbbra sem szándékozott leszállni rólam. Hosszasan néztünk egymás szemébe és megint előjött bennem ez a fázok de mégsem dolog ami egyszerre volt jó ijesztő és rossz érzés. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy Harry ajkai egyre közeledek az enyémek felé. Próbáltam ellenkezni esküszöm hogy próbáltam de valami miatt mégsem ment.
- Ezt nem szabad. - suttogtam elhaló hangon miközben ajka csak egyre közeledett az enyém felé.
- Nem érdekel. - mondta ki utoljára már szinte a számban majd ebben a pillanatban ajkaink összeértek. Először csak gyengéden csókolta majd mikor észrevette hogy nem ellenkezek ami egyáltalán nem volt helyes elekdzett vadabbúl sókolni. Nyelve betekintést kérte a számba ami így az enyémmel érzelmes keringőt járt. A csók kezdett egyre hevesebb lenni mikor már Harry letért a nyakamhoz és azt kezdte csókolni. Halk sóhajok hagyták el a számat miközben egyre haladt lefelé. Azonban mikor elekdzte szívni a ynakam egyben árasztott el jó és furcsa érzés. Miután úgy érezte hogy kellően kiszívta a nyakam visszatért az ajkaimra miközben ingemet kezdte kigombolt. Már a mellem alatt is kigombolta amikor meghallottuk a csengőt. Hirtelen váltunk el egymástól majd a szemembe nézett. - Ne nyisd ki. - mondta kérlelően azonban nekem csak ekkor esett le mit csinálunk vagyis mit akartunk éppen csinálni így gyorsan felpattantam elekzdtem ingem visszacsatolni. - Nina... - kapott Harry a karom után azonban én kihúztam onnan.
- Csak menj el jó? - néztem rá kérlelően mire ő egy aprót bólintott és előttem keimnt miközben meglátta az ajtóban álló egyedet akinek láttan majdnem visszaestem a lépcsőre.
Harry szemszöge:
Tomboló vággyal és érzelmekkel szinte szaladtam vissza a házamban és próáltam nem arra gondolni hogy mit akartam most tenni. Nyílván nem szeretem Taylor-t azonban mégis csak együtt járunk és valahogy bánt hogy én most megcsaltam.próbáltam magamban elhesegetni egy mondatot amit akráhogy próbáltam újra és újra megjelent ott. Otthon azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Liam számát ugyanis mindenki tudja hogy akármennyire Louis a legjobb barátom nekem most Liam kell. 2 csörgés után eléggé vidáman fel is vette majd gyorsan elhadartam neki hogy sürgősen ide kell jönnie amit ő vett is és 15 perc múlva már a kanapémon feküdtem keresztben ő pedig a fotelben próált elhelyezkedni.
- Szóval? Mi történt? - kérdezte miközben felémfordúlt és azt vettem észre hogy most már eldöntötte miylen pózban szeretne ülni.
- Majdnem lefeküdtem Nina-val. - mondtam rá sem nézve mire ő autómatikusan kiköpte a szájában lévő folyadékot.
- Most két dolgot mondok. 1 : Tudtam.. tudtam.. és tudtam. 2 Ez szörnyű. - mondta mir elnevettem magam. Egyértelmű hogy Liam mindig is szeretett az embereknek jót tenni. Ezért is mondta ezt a két ellentétes mondatot. Gondolom az 1 opciónak azért örült mert ő sem túlságosan szerette Taylor-t és mint a többiek ő is amellett állt hogy mellém nem illik Taylor jobban inkább Nina. A 2. opció pedig azért volt szörnyűlködő mert mivel Taylor is ember neki sem akar rosszat így tudja hogy megcsaltam és ez bizony szörnyű.
- Most mit tegyek? - kérdeztem kétségbeesetten Liam felé fordúlva aki feljebb űlt hogy jobban láthasson.
- Szereted Taylor-t? - kérdezte undorodva mire felnevettem.
- Nem én már rég nem lennék vele ha Paul nem kavar be. - mondtam egyértelműen mire bólintott.
- Szereted Nina-t? - kérdezte mire kb. 5 percre megálltam. Hogy szeretem-e? Ezt én magam sem tudom. Azonban azok a szemek, ajkak, a haja, maga az egész midene mosolyával együtt teljesen elragad. És az az rzés ami akkor járt át mikor megcsókolhattam a legjobb érzés volt a világon. Ilyet sosem éreztem még az eddig hitt legnagyobb szerelmemnél sem. taylor-nál meg főleg. De Nina oylan érzelmeket áltott ki belőlem amiket még sosem éreztem ezelőtt. Tátott szájjal fordúltam Liam felé aki még mindig válaszra várt. Mikor meglátta azcomat összehúzta szemölökét és kíváncsian méregetett.
- Basszus beleszerettem Nina-ba. - mondtam mikor leesett a tantusz amjd továbbra is tátott szájjal bámúltam magam elé.....
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
- Megvan minden? - fordúltam kérdőn anya felé aki verejtékes homlokkal lihegve ült le egy üres doboz tetejére. Mivel ők ma mennek vissza New York-ba így rávettem őket hogy minél hamarabb segítsenek bepakolni az új házamba amibe vonakodva ugyan de belementek. Kb. 20 dobozt cipeltünk be és ez még mindig nem volt az összes ugyenis van amit New York-ban hagytam.Persze Taylor-nak ezse ágában sem volt hogy segít nekem hisz ez az utolsó napja így normálisan el kell köszönnie az ő Harry-jétől. Milyen romantikus. Kenny azonban már tegnap visszament ugyanis fontos elintéznivalója volt ami halaszhatalan. Azonban mikor kérdeztem róla nem mondott semmit csak elment. Apropó Kenny. A múltkori Tv nézés közben egy mukkot sem szólt sőt még bealudt. Halványlila gőzöm sincs mit akart mondani. Hát remélem azért egyszer majd arra is sor kerül hogy megtudjuk.
Kb. 2 óra után végül végeztünk az egész pakolással így anyáék meg persze én is nyugodt szívvel mentek a reptérre. Mi taxival mentünk ugyanis anyáék nem kocsival jöttek azonban nekem béreltünk egyet amíg nem veszek. Már mindannyian ott voltunk a reptéren csak Taylor hiányzott. Már azt hittük ide sem ér mikor 5 perccel a gép felszállása előtt rohanva betoppant Harry-vel az oldalán. Egy gyors köszönés után mindannyian elindultak a terminál felé én pedig ott maradtam Harry-vel együtt aki zavartan nézett engem. Megvártam míg anyáék teljesen eltűnnek a kis folyosón majd egy szó nélkül megfordúltam és elindúltam a kijárat felé.
- Héj Nina! - kiabált utánam Harry mire én egy nagy sóhaj közepette megfordúltam. - Ne vigyelek haza? - kérdezte kissé lihegve mert gondolom szaladt utánam.
- Nem kösz fogok egy taxit. - mondtam közömbösen majd megordúltam hogy elmehessek azonban ezt egy kéz gátolta.
- Kérlek hagy vigyelek haza. - kérlelt könyörgően aminek sajnos nem tudtam ellent mondani. A hideg is kirázott mikor hozzám ért és azokkal a gyönyörűen csillogó zöld szemeivel rámnézett. Oké nyugi Nina hisz ő csak Harry. Taylor pasija. Érted Taylor-é? Elég fura hogy magamban bezsélek de komoylan már nem is csodálkozok tudom hogy őrűlt vagyok. Egy aprót bólintottam Harry-nek mire ő elmosolyodott és elindult egy másik irányba mint amibe eleve elindúlam. Sóhajtottam egyet majd követtem Harry-t egyenesen a fekete Range Rover-jéhez. Az út rettenetesen csengesen telt ami szinte már bántotta a fülem. Esküszöm a csendben fogok megsüketűlni. Útközben Harry megkérdezte a címet amit én lazán odanyomtam neki azonban az ő szemei hirtelen eltágúltak.
- Mi az? - kérdeztem értelenül miközben kémleltem az arcát.
- Te vagy az új szomszédom. - mondta mosolyogva mire azt hittem kiesek a kocsiból ha még ajtó is van meg be van zárva. Nem elég hogy távol akarom magam tartani tőle még egyre közelebb kerülök hozzá. Nem lesz ez így jó.
- Hogy mi van? - kérdeztem kissé felháborodva mire elnevette magát és innen már spontán vezetett hisz tudta merre kell menni. Mikor doaértünk a házunkhoz emg sem várva Harry-t azonnal kipattantam a kocsiból és egyenesen a házam felé vettem az irányt.
- Körbe sem vezetsz? - kérdezte mitől hirtelen hátrafordúltam felé és egy pajkos mosolyt viselő fiú tárúlt elém.
- Nem. - mondtam egyérleműen majd elindúltam befelé. Ezután nem mondott semmit amit furcsáltam is de ezek szerint feladta. Mikor beemntem könnyedén sóhajtottam fel majd vettem lefelé a kabátomat.
- Szép ház. - mondta egy hang a hátam mögül mire egy akkorát sikítottam hogy valószínűleg az egész utca hallotta.
- Harry normális vagy? - kérdeztem idegesen majd mellkasára ütöttem a sálammal. - Nem megmondtam hogy nem jöhetsz be? - kérdeztem kcisit megemelve a hanom mire elnevette magát.
- Nem. Te azt mondtam nem vezetsz körbe nem azt hogy nem nézhetem meg. - mondta sunyin elvigyorodva majd lehúzta a cipőjét és beljebb ment hogy szemügyre vehesse a nappalit. Legyintettem egyet majd felmentem a lécpsőn egyenesen a szobámba ahol bezártam magam mögött az ajtót és egy nagy sóhaj közepette levágódtam az ágyra. Hirtelen hallottam hogy valaki felfelé tart a lépcsőn így gyorsan felpattantam és az ajtóhoz mentem majd elkezdtem nyomni hogy ne tudjon bemnni. - Ugyan Nina enegdj be. - mondta nevetve és éreztem hogy ő is kezdi nyomni az ajtót ugyanis a széle egy kisrésen kinyílt.
- Dehogy enegdlek. - mondtam egyértelműen kis éllel a hangomban közben próbáltam minél erősebben nyomni az ajtót. Azonban egy idő után a nyomás alábbhagyott így óvatosan elengedtem és arra mertem következtetni hogy vagy elment vagy nem próbálkozik tovább. Azonban épp mikor ki akartam nyitni az ajtó Harry akkor karta újból nyomni így teljes testével rámesett.
- Bocsi. - mondtam elmosolyodva azonban továbbra sem szándékozott leszállni rólam. Hosszasan néztünk egymás szemébe és megint előjött bennem ez a fázok de mégsem dolog ami egyszerre volt jó ijesztő és rossz érzés. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy Harry ajkai egyre közeledek az enyémek felé. Próbáltam ellenkezni esküszöm hogy próbáltam de valami miatt mégsem ment.
- Ezt nem szabad. - suttogtam elhaló hangon miközben ajka csak egyre közeledett az enyém felé.
- Nem érdekel. - mondta ki utoljára már szinte a számban majd ebben a pillanatban ajkaink összeértek. Először csak gyengéden csókolta majd mikor észrevette hogy nem ellenkezek ami egyáltalán nem volt helyes elekdzett vadabbúl sókolni. Nyelve betekintést kérte a számba ami így az enyémmel érzelmes keringőt járt. A csók kezdett egyre hevesebb lenni mikor már Harry letért a nyakamhoz és azt kezdte csókolni. Halk sóhajok hagyták el a számat miközben egyre haladt lefelé. Azonban mikor elekdzte szívni a ynakam egyben árasztott el jó és furcsa érzés. Miután úgy érezte hogy kellően kiszívta a nyakam visszatért az ajkaimra miközben ingemet kezdte kigombolt. Már a mellem alatt is kigombolta amikor meghallottuk a csengőt. Hirtelen váltunk el egymástól majd a szemembe nézett. - Ne nyisd ki. - mondta kérlelően azonban nekem csak ekkor esett le mit csinálunk vagyis mit akartunk éppen csinálni így gyorsan felpattantam elekzdtem ingem visszacsatolni. - Nina... - kapott Harry a karom után azonban én kihúztam onnan.
- Csak menj el jó? - néztem rá kérlelően mire ő egy aprót bólintott és előttem keimnt miközben meglátta az ajtóban álló egyedet akinek láttan majdnem visszaestem a lépcsőre.
Harry szemszöge:
Tomboló vággyal és érzelmekkel szinte szaladtam vissza a házamban és próáltam nem arra gondolni hogy mit akartam most tenni. Nyílván nem szeretem Taylor-t azonban mégis csak együtt járunk és valahogy bánt hogy én most megcsaltam.próbáltam magamban elhesegetni egy mondatot amit akráhogy próbáltam újra és újra megjelent ott. Otthon azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Liam számát ugyanis mindenki tudja hogy akármennyire Louis a legjobb barátom nekem most Liam kell. 2 csörgés után eléggé vidáman fel is vette majd gyorsan elhadartam neki hogy sürgősen ide kell jönnie amit ő vett is és 15 perc múlva már a kanapémon feküdtem keresztben ő pedig a fotelben próált elhelyezkedni.
- Szóval? Mi történt? - kérdezte miközben felémfordúlt és azt vettem észre hogy most már eldöntötte miylen pózban szeretne ülni.
- Majdnem lefeküdtem Nina-val. - mondtam rá sem nézve mire ő autómatikusan kiköpte a szájában lévő folyadékot.
- Most két dolgot mondok. 1 : Tudtam.. tudtam.. és tudtam. 2 Ez szörnyű. - mondta mir elnevettem magam. Egyértelmű hogy Liam mindig is szeretett az embereknek jót tenni. Ezért is mondta ezt a két ellentétes mondatot. Gondolom az 1 opciónak azért örült mert ő sem túlságosan szerette Taylor-t és mint a többiek ő is amellett állt hogy mellém nem illik Taylor jobban inkább Nina. A 2. opció pedig azért volt szörnyűlködő mert mivel Taylor is ember neki sem akar rosszat így tudja hogy megcsaltam és ez bizony szörnyű.
- Most mit tegyek? - kérdeztem kétségbeesetten Liam felé fordúlva aki feljebb űlt hogy jobban láthasson.
- Szereted Taylor-t? - kérdezte undorodva mire felnevettem.
- Nem én már rég nem lennék vele ha Paul nem kavar be. - mondtam egyértelműen mire bólintott.
- Szereted Nina-t? - kérdezte mire kb. 5 percre megálltam. Hogy szeretem-e? Ezt én magam sem tudom. Azonban azok a szemek, ajkak, a haja, maga az egész midene mosolyával együtt teljesen elragad. És az az rzés ami akkor járt át mikor megcsókolhattam a legjobb érzés volt a világon. Ilyet sosem éreztem még az eddig hitt legnagyobb szerelmemnél sem. taylor-nál meg főleg. De Nina oylan érzelmeket áltott ki belőlem amiket még sosem éreztem ezelőtt. Tátott szájjal fordúltam Liam felé aki még mindig válaszra várt. Mikor meglátta azcomat összehúzta szemölökét és kíváncsian méregetett.
- Basszus beleszerettem Nina-ba. - mondtam mikor leesett a tantusz amjd továbbra is tátott szájjal bámúltam magam elé.....
2013. február 20., szerda
♠ Chapter Five: Yes, Oh My God..... ♠
Szijjasztok drágáim! Lehet hogy most egy kcisit rövidebb lett mint szokott de nem volt időm. Attól függetlenül remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Nina szemszöge:
Csak ültem ott és néztem a szemeibe. Nem tudtam mit válaszoljak. Hisz nyomósabb oka nincs annak hogy kerülöm csak egyszerűen nincs kedvem mindig Taylor nyavalygsait hallgatni affelől hogy jóba vagyok az ő pasijával.Szerencsére nem is kellett válaszolnom ugyanis az ajtó oylan hanggal vágódott ki hogy majdnem leestem az ágyról.
- Meg is jöttem. - mondta Taylor mosolyogva azonban ez egyáltalán nemfedte el kényes nyavalygós hangját. Harry azonnal felpattant az áygamról majd odasétált hozzá. - Elmegyünk sétálni? - kérdezte Taylor nyálasan miközben Harry gallérját fogdosta és bociszemekkel nézett Harry-re.
- Persze. - mondta Harry tetett lekességgel majd Taylor tapsikolva megfordúlt és kiment Taylor előtt. Szinte úgy tett mintha ott sem lettem volna. Nem is köszönt nekem és mégcsal rám sem nézett. Király látszik mennyire szeret a testvérem.Harry kissé kedvedletlenül azonban megindúlt Taylor felé. Mielőtt kiment volna az ajtón visszanézett rám de nem mondott semmit ahogy én sem csak gyorsan lehajtottam a fejem. Hallottam ahogy halkan bezárja az ajtót majd kimegy.2 perc sem telt akközött hogy Harry bezárta az ajtót Kenny már ki is nyitotta. Egy szó nélkül leűlt mellém kivette a kezemből a távirányítót és néztük együtt a TV-t. Tudtam hogy mondani akar valamit hisz az ilyen szituációkat már jól ismerem meg persze Kenny-t is. Azonban tudtam hogy most rakja össze magában hogy is tálaljon ki a dologgal erre pedig hagytam neki időt és vártam közben pedig a TV-t bámúltam szótlanúl.
Harry szemszöge:
- Szeva baby. - jött be mosolyogva Lou és El. Persze Louis magához méltóan megöelt és nyomott egy cuppanóst az arcomra amit El egy mosolygós fejrázással le is tudott. Ő is odajött hozzám majd megölelt.
- Ki az maci? - jött a hang a konyha felől mire mindannyian odakaptuk a fejünk. Miután Taylor-ral kellően kisétáltuk magunkat - vagyis csak Taylor ugyanis nekem egyáltalán nem volt ekdvem sétálni - eljöttünk hozzám hogy eltöltsünk egy "romantikus" estét amit "sajnos" Lou és El megzavartak.
- Ez is itt van? - suttogta Lou fintorogva mire lehajtottam a fejem.
- Kérlek ne menjetek el. - néztem könyörögve a szemükbe mire Louis arcán egy kisebb lepettséget vettem észre.
- Persze nem megyünk el Harry. - mosolyodott el Eleanor majd intéztem felé egy hálás mosolyt ő pedig kezdte levenni a cipőjét.
- Harry mi ez az egész? - kérdezte Louis értetlenül azonban nem tudtam rá válaszolni uyganis Taylor megjelent az ajtóban.
- Ő ki? - mutatott Eleanor-ra ugyanis ő volt az első akit észrevett Louis-t nem láthatta mert közvetlenül előtte álltam.
- Szia Elenaor Calder vagyok. - nyújtotta El Taylor felé a kezét azonban ő nem szádékozott vele kezetrázni.
- Engem nem érdekel a neved csak hogy miért vagy itt és mi közöd van Harry-hez? - kérdezte bunkóm Taylor. Louis-nak ekkor szakadt el a cérna és lépett ki mögülem.
- Nem mindegy neked. - nézett undorodva Taylor-ra mire ő értetlenül nézett az előtte álló fiúra aki számára a semmiből bukkant elő.
- Harry mi van itt? - nézett rám taylor válaszra várva. A kellemetlen az egészben az volt hogy El és Louis is egyszerre fordúltak felém így mindneki engem nézett.
- El Louis barátnője és eljöttek hozzám. Nem tudták hogy itt vagy. - mondtam mirr Taylor felhúzta a szemöldökét és megfordúlt hogy elmehessen.
- Jó akkor esetleg mondhatnád nekik hogy mehetnek. - mondta Taylor még utoljára majd elment.
- Emiatt a nő miatt fogod elveszíteni a legjobb barátaidat Harry! Ezt jól jegyezd meg. - mondta Louis majd kézen fogta El-t és el is mentek. Megsemmisűlve néztem hűlt helyüket majd egy nagy sóhaj közepette mentem be a nappaliba ahol éppen Taylor tartózkodott.
- Na mit csináljunk? - kérdezte mosolyogva.
- Taylor inkább menj el. - mondtam kicsit sem kedvesen mire értetlenül és kétségbeesve nézett rám.
- Mi miért? - kérdezte értetlenül majd felállt hogy közelebb jöjjön hozzám.
- Kicsit fáradt vagyok. Aludni szeretnék. - hazudtam amit arckifejezéséből kivéve be is vett.
- Oké de majd holnap ugye találkozunk?- kérdezte nyálsan mire bólintottam neki egyet ő elmoslyodott és nyomot egy csókot a számra. Felöltözött és az ajtócsapódása jelezte hogy elment. Megkönnyebbűlten dőltem le a kanapéra és gondolataim akaratom kívül is Nina-ra terelődtek. Miért kerül engem ennyire?És mégis mi a francért gondolok rá ilyen sokat? Na jó kit áltatok tetszik nekem. De tudom hogy nem köezeldhetek felé úgy mint máskor egy olyan lány felé aki tetszik nekem. Ő Taylor húga olyan botrány lenne ebből az egészből hogy Paul valószínűleg még a bandából is kitenne ha nem meg megölne. Szóval tök mindegy. Azonban mindig azt mondják hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb. És sajnos ez most is igaz. Akármennyire próbálom magam távoltartani tőle nem megy. És most is azon kapom magam hogy a telefonba az ő számát társázom
Louis szemszöge:
- Héj Louis nyugodj le. - fogta ké keze közé arcom El és nyugtatóan nézett rám. Ez valahogy tényleg meg is nyugtatott. Mindent amit tett majd mondott olyan ahtással voltak rám mintha elvarázsoltak voltak. Havalamit kért vagy mondott kötelességemnek éreztem hogy tegyem meg neki. Ha pedig nem tettem volna meg csalódottnak éreztem volna magam még én is.
- Én nyugodt vagyok. - mondtam nem kevés iróniával mire El felnevetett csilingelő hangján.
- Na persze. - nevetett tovább majd egy gyengéd csókot lehelt a számra. Mikor elváltunk szemem azonban Eleanor háta mögött lévő ponton telepedett meg. Ezt ő is észrevette és értetlenül bámúlt rám. - Mi az? - kérdezte a szemembe nézve azonban én nem mondtam semmit szóval kenytelen volt megfordúlni hogy ő is szemügyre vehesse ami annyira lekötötte a figyelmem. Mikor meglátta szája elé kapta a kezét ésuyganolyan lepetten nézte mint amennyire én - Jézusom. - mondta lepetten majd rámnézett én pedig mérgemben ide-oda kapkodtam a fejem.
- Jézusom bizony. - mondtam amjd előkaptam a telefont hogy megörökíthessem az általam észrevett pillanatot.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Nina szemszöge:
Csak ültem ott és néztem a szemeibe. Nem tudtam mit válaszoljak. Hisz nyomósabb oka nincs annak hogy kerülöm csak egyszerűen nincs kedvem mindig Taylor nyavalygsait hallgatni affelől hogy jóba vagyok az ő pasijával.Szerencsére nem is kellett válaszolnom ugyanis az ajtó oylan hanggal vágódott ki hogy majdnem leestem az ágyról.
- Meg is jöttem. - mondta Taylor mosolyogva azonban ez egyáltalán nemfedte el kényes nyavalygós hangját. Harry azonnal felpattant az áygamról majd odasétált hozzá. - Elmegyünk sétálni? - kérdezte Taylor nyálasan miközben Harry gallérját fogdosta és bociszemekkel nézett Harry-re.
- Persze. - mondta Harry tetett lekességgel majd Taylor tapsikolva megfordúlt és kiment Taylor előtt. Szinte úgy tett mintha ott sem lettem volna. Nem is köszönt nekem és mégcsal rám sem nézett. Király látszik mennyire szeret a testvérem.Harry kissé kedvedletlenül azonban megindúlt Taylor felé. Mielőtt kiment volna az ajtón visszanézett rám de nem mondott semmit ahogy én sem csak gyorsan lehajtottam a fejem. Hallottam ahogy halkan bezárja az ajtót majd kimegy.2 perc sem telt akközött hogy Harry bezárta az ajtót Kenny már ki is nyitotta. Egy szó nélkül leűlt mellém kivette a kezemből a távirányítót és néztük együtt a TV-t. Tudtam hogy mondani akar valamit hisz az ilyen szituációkat már jól ismerem meg persze Kenny-t is. Azonban tudtam hogy most rakja össze magában hogy is tálaljon ki a dologgal erre pedig hagytam neki időt és vártam közben pedig a TV-t bámúltam szótlanúl.
Harry szemszöge:
- Szeva baby. - jött be mosolyogva Lou és El. Persze Louis magához méltóan megöelt és nyomott egy cuppanóst az arcomra amit El egy mosolygós fejrázással le is tudott. Ő is odajött hozzám majd megölelt.
- Ki az maci? - jött a hang a konyha felől mire mindannyian odakaptuk a fejünk. Miután Taylor-ral kellően kisétáltuk magunkat - vagyis csak Taylor ugyanis nekem egyáltalán nem volt ekdvem sétálni - eljöttünk hozzám hogy eltöltsünk egy "romantikus" estét amit "sajnos" Lou és El megzavartak.
- Ez is itt van? - suttogta Lou fintorogva mire lehajtottam a fejem.
- Kérlek ne menjetek el. - néztem könyörögve a szemükbe mire Louis arcán egy kisebb lepettséget vettem észre.
- Persze nem megyünk el Harry. - mosolyodott el Eleanor majd intéztem felé egy hálás mosolyt ő pedig kezdte levenni a cipőjét.
- Harry mi ez az egész? - kérdezte Louis értetlenül azonban nem tudtam rá válaszolni uyganis Taylor megjelent az ajtóban.
- Ő ki? - mutatott Eleanor-ra ugyanis ő volt az első akit észrevett Louis-t nem láthatta mert közvetlenül előtte álltam.
- Szia Elenaor Calder vagyok. - nyújtotta El Taylor felé a kezét azonban ő nem szádékozott vele kezetrázni.
- Engem nem érdekel a neved csak hogy miért vagy itt és mi közöd van Harry-hez? - kérdezte bunkóm Taylor. Louis-nak ekkor szakadt el a cérna és lépett ki mögülem.
- Nem mindegy neked. - nézett undorodva Taylor-ra mire ő értetlenül nézett az előtte álló fiúra aki számára a semmiből bukkant elő.
- Harry mi van itt? - nézett rám taylor válaszra várva. A kellemetlen az egészben az volt hogy El és Louis is egyszerre fordúltak felém így mindneki engem nézett.
- El Louis barátnője és eljöttek hozzám. Nem tudták hogy itt vagy. - mondtam mirr Taylor felhúzta a szemöldökét és megfordúlt hogy elmehessen.
- Jó akkor esetleg mondhatnád nekik hogy mehetnek. - mondta Taylor még utoljára majd elment.
- Emiatt a nő miatt fogod elveszíteni a legjobb barátaidat Harry! Ezt jól jegyezd meg. - mondta Louis majd kézen fogta El-t és el is mentek. Megsemmisűlve néztem hűlt helyüket majd egy nagy sóhaj közepette mentem be a nappaliba ahol éppen Taylor tartózkodott.
- Na mit csináljunk? - kérdezte mosolyogva.
- Taylor inkább menj el. - mondtam kicsit sem kedvesen mire értetlenül és kétségbeesve nézett rám.
- Mi miért? - kérdezte értetlenül majd felállt hogy közelebb jöjjön hozzám.
- Kicsit fáradt vagyok. Aludni szeretnék. - hazudtam amit arckifejezéséből kivéve be is vett.
- Oké de majd holnap ugye találkozunk?- kérdezte nyálsan mire bólintottam neki egyet ő elmoslyodott és nyomot egy csókot a számra. Felöltözött és az ajtócsapódása jelezte hogy elment. Megkönnyebbűlten dőltem le a kanapéra és gondolataim akaratom kívül is Nina-ra terelődtek. Miért kerül engem ennyire?És mégis mi a francért gondolok rá ilyen sokat? Na jó kit áltatok tetszik nekem. De tudom hogy nem köezeldhetek felé úgy mint máskor egy olyan lány felé aki tetszik nekem. Ő Taylor húga olyan botrány lenne ebből az egészből hogy Paul valószínűleg még a bandából is kitenne ha nem meg megölne. Szóval tök mindegy. Azonban mindig azt mondják hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb. És sajnos ez most is igaz. Akármennyire próbálom magam távoltartani tőle nem megy. És most is azon kapom magam hogy a telefonba az ő számát társázom
Louis szemszöge:
- Héj Louis nyugodj le. - fogta ké keze közé arcom El és nyugtatóan nézett rám. Ez valahogy tényleg meg is nyugtatott. Mindent amit tett majd mondott olyan ahtással voltak rám mintha elvarázsoltak voltak. Havalamit kért vagy mondott kötelességemnek éreztem hogy tegyem meg neki. Ha pedig nem tettem volna meg csalódottnak éreztem volna magam még én is.
- Én nyugodt vagyok. - mondtam nem kevés iróniával mire El felnevetett csilingelő hangján.
- Na persze. - nevetett tovább majd egy gyengéd csókot lehelt a számra. Mikor elváltunk szemem azonban Eleanor háta mögött lévő ponton telepedett meg. Ezt ő is észrevette és értetlenül bámúlt rám. - Mi az? - kérdezte a szemembe nézve azonban én nem mondtam semmit szóval kenytelen volt megfordúlni hogy ő is szemügyre vehesse ami annyira lekötötte a figyelmem. Mikor meglátta szája elé kapta a kezét ésuyganolyan lepetten nézte mint amennyire én - Jézusom. - mondta lepetten majd rámnézett én pedig mérgemben ide-oda kapkodtam a fejem.
- Jézusom bizony. - mondtam amjd előkaptam a telefont hogy megörökíthessem az általam észrevett pillanatot.
2013. február 18., hétfő
♠ Chapter Four : I can't tell you everything... ♠
Szijjasztok drágáim! Meg is érkeztem legújabb fejezetemmel ami remélem elnyeri majd tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Ui.: Szerintem ezt midnenféleképpen nézzétek meg mert én ezen egy fél óráig sírtam! :'(
Harry szemszöge:
- Mégis miért ne lennék az? - kérdeztem értetlenül miközben az előttem dühöngő menedzserre néztem.
- Szakítottál Taylor-ral? - üvöltötte továbbra is ami bevallom nem volt valami kellemes érzés a fülemnek.
- Ehhez neked mi közöd? - na jó elég fura hogy eddig csak kérdésekkel bombáztuk egymást de mi köze van neki ahhoz hogy én kivel járok vagy éppen szakítok.
- Hogy mi közöm? Csak annyi te észlény hogyha Taylor-ral maradsz a banda több rivaldafényt kap ami egyenlő címplapokkal és a központba kerüléssel. Híresek akartok lenni vagy maradni? Hát akkor ne cseszd el és szaladj Swift kisasszonyhoz és hozd rendbe amit elbasztál. - üvöltötte a képembe majd ennyivel ott is hagyott. Már meg ne bocsásson de mi az hogy ő mondja meg kivel járjak. Ha jól tudom ez az én életem. Igen tudtam mikor beléptem az X-Factor szinpadára ha ott most továbbjutok minden máshogy fog alakúlni közte a magánéletem is de szerintem az elég egyszerű hogy én választom ki kivel legyek együtt. Ha nem akarok Taylor-ral együtt lenni akkor nem leszek. Neki ehhez semmi köze. Idegesen és felháborodva mentem a kocsimhoz és hajtottam egészen a házamig.Ott azonban egy furcsaságot véltem felfedezni. Egy ismeretlen kocsi. Értetlenül szálltam ki a kocsimból és indúltam el a ház felé aminek a lépcsőjén a kocsi tulajdonosa ült.
- Szia. - mondta mosolyogva majd odajött hozzám.
- Mit keresel itt? - kérdeztem lepetten azonban cseppet sem kedvesen.
- Csak megszeretném ezt beszélni. - mondta könyörgően majd mélyen a szemembe nézett. Régen ez meghatott volna de most egy kicsit sem.
- Taylor ezen nincs mit megbeszélni. Mint mondtam félreismertelek. Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek először hittelek. - mondtam idegesen majd kikerülve őt az ajtóhoz mentem.
- Kérlek! Megígérem hogy minden teljesen más lesz. Harry nem akarom hogy vége legyen. - könyrögött és szemeiben elkedztek gyűlni a könnyei. Esküszöm a szakítás sosem volt az erősségem főleg ha az illető elkezd sírni. Mindig megsajnálom. És ez most sem volt máshogy. Mikor megláttam a síró Taylor-t lábaim mintha önálló életet éltek volna indúltam el felé és támadtam le azonnal ajkait. Tudtam hogy ezt nem lenne szabad hisz ezzel Taylor-t és saját magamat is becsapom de nem volt mit tenni. Valamilyen szinten megsajnáltam és utálom ha egy lány sír mindig megpróbálom eltüntetni szomorúságát és egyértlemű hogy Taylor-nak most így tudtam szóval megtettem. Na persze egy kicsit be is voltam indúlva szóval felkaptam Taylor-t az ölembe és meg sem álltam vele egészen a hálóig.
Nina szemszöge:
- Kicsim már vagy 6 házat megnéztünk. Miért nem jó neked egyik sem? - kérdezte anya nyöszörögve miközben már a 6. házat hagytuk el és a kocsiban ültünk. Azonban gondolom anyát az is elszomorított hogy mosttartunk a 7. felé ami elmondása szerint tuti nem fog tetszeni mint a többi. Végül egy kicsit elrejtettebb utcába kanyarodtunk ahol rengeteg sok szép ház volt. Olyan kellemes kinézetük volt.Apa megált egy közepes méretű ház előtt aminek udvarán egy 30-as éveiben járó férfi állt. Mikor meglátott minket elmosolyodott és odajött hozzánk.
- Jó napot. - fogott kezet apával majd anyával és velem is. Amint megtudtuk a férfit Jhon Holmes-nak hívták. Bevzetett minket a házba aminek nekem már eleve az udvara tetszett. Azonban mikor bementünk csak hab volt azon a bizonyos tortán. Igaz nem volt berendezve de minden helyiség pont akkora volt mint amekkorának lennie kellett. Az egész ház bemutatást mosolyogva néztem végig ami látszólag anyának nagyon tetszett. Nem is csodálom hisz 7 házat megnézni nem egy kis munka ráadásul London-ba ami vegyük úgy nem egy kisváros.
- Szóval mit gondol? - kérdezte tőlem Jhon már a ház udvarában.
- Az igazat megvallva ez a 7. ház a mai napon. - mondtam nevetve mire anya szúrósn rámnézett. - És bevallom nekem ez a ház a tökéletes. - mondtam kihúzva magam miközben anyára pillantottam aki ahogy láttam hálát adott Istennek.
- Ó ennek igazán örülök. - mondta hatalmas mosollyal ar arcán Jhon.Ezután megbeszéltük az árakat meg a költözést amit már jövő héten meg is tehetek. Gondolom titket érdekel miért is költözök London-ba. Nos ennek 2 oka van. Az egyik hogy ide vettek fel egyetemre. A másik pedig hogy szeretnék már távol lenni a problémáktól és élni a saját életem a nélkül hogy egyesek beleszólnának. És nem itt nem anyáékra gondolok hanem Taylor-ra. Kiskorom óta - mivel én vagyok az egyetlen lány testvére - azt szerette volna ha én kerülök alúlra. Mindint megtett azért hogy tönkre tegyen és ahhelyett hogy segített volna mindig jobban a földbe tiport.Szóval szerintem eléggé érthető hogy nem szeretnék a közelében lenni. Persze anya csak annyit tud hogy a suli miatt költözök el ugyanis ő szereti Taylor-t hisz csak a lánya .
- Anya megjöttünk.- kiabálta egy eléggé kényes hang az ajtó felől akinek tulajdonosáról elég jól tudtam ki. Mosolyogva jött be a mellette loholó kissé kedvetlen barátjával akinek jelenléte egyáltalán nem okozott örömöt. legalábbis nekem. Harry illedelmesen köszönt anyáéknak és láttam rajta hogy nem tudja mitévő legyen velem szemben. Nem is kellett ezen rágódnia sokáig hisz fogtam magam és felmentem az emeletre.Igazából nem tudom mi az oka annak hogy ennyire menekülök Harry társasága elől. Amikor megmentett és próbált nyugtatni és törődött velem teljesn máshogy vélekedtem róla mint azelőtt. Egy rendes helyes és törődő srácnak tartom és nem is tudom egy ilyen fiú mit eszik Taylor-on bár gondolom milyen hisztiket levága ha valami nem tetszik neki és biztos sakkban tartja Harry-t. Nem szabad engednem hogy jobban megismerjem Harry-t mert akkort komoly gondok lehetnek és én nem akarok beleszólni ebbe a "Haylor" ügybe. Az ő dolguk nem az enyém. Hirtelen egy kopogásra lettem figyelmes majd egy göndör hajkorona hajolt be az ajtómon és keresett engem tekintetétvel. Mikor megtalált kijjebb nyitotta az ajtót és belépett.
- Anyukádék és Taylor elmentek. Erine megkért hogy maradjak itt veled. - mondta miközben végig a szemembe nézett. Gyönyörű szép szeme volt. Mint a gyémánt úgy csillogott. Egyszerűen mesés volt és ahogy állt itt és a szemembe nézett nem tudtam odafigyelni arra amit beszélt. Teljesen elvarázsolt. - Hé.. Nina itt vagy? - lengette előttem a kezét mosolyogva mire megráztam a fejem és elfordítottam a fal felé.
- Rendben. Attól nem muszáj itt lenned. - mondtam kicsit sem kedvesen de véletlenül sem néztem rá.
- De én szeretnék itt lenni. - mondta határozottan majd leült a szemben lévő kiskanapémra.
- Taylor féltékeny lesz. - mondtam miközben már áttértem kismacim birizgálására amit Kenny-től kaptam 8. születésnapomra.
- De Taylor nem mondhatja meg kivel beszélhetek és kivel nem. Ha veled akarok veled fogok. És most jelenleg azon vagyok hogy a családjával minél jobb viszonyt ápoljak és ebbe te is beletartozol hisz ha jól tudom a testvére vagy. - mondta miközben megint megtaláltam szemeim amik elvarázsoltan nem mozdúltak sehova. Azonban szavai hallatán könnyek gyűltek a szemembe. Nem, semmi olyat nem mondott amitől sírni lehetne ez tény és való azonban volt benne valami ami nagyon fontos volt számomra.
- Hát ez nem teljesen így van. - mondtam miközben nagy nehezen elfordítottam fejem szemeitől amelyek úgy vonzottak akár a mágnes.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Azonban én nem válaszoltam. Nem tudtam hogy jó ötlet lenne-e ezt elmondani hisz eddig akárkinek elomdtam vagy Taylor elmondta mindenki utált emiatt és egyáltalán nem úgy tekintettek rám mint Taylor húgára. Látta rajtam hogy nem fogok válaszolni így inkább hagyta is a dolgot és a szobámat kezdte vizslatni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt és a szekrényemhez ment. Ez a hát teljesen máshogy volt berendezve mint az Amerika-ban lévő. Ezt sokkal jobban szerettem. Igazából eleve a házakat jobban szerettem itt Anglia-ban mint otthon. Egy ideig nem tudtam mit igyel annyira a szekrényen egészen odaáig míg le nem vett onnan egy képez. A képen én voltam és egy fiú. Én 5 éves voltam a fiú rajta pedig 17. Mind a ketten hatalmas mosollyal az arcunkon öleltük egymást és néztünk a kamerába ami fotózott minket. harry egy ideig nézte majd látva arcomat amin épp akkor folyt le egy könnycsepp visszatette és érdeklődve nézett rám. Láttam rajta hogy azon tűnődik vajon megkérdezze a kép jelentését vagy ne. Végül csak megkérdezte. - Szeretnél róla beszélni? - kérdezte csendesen lágyan jelezve hogy benne megbízhatok ami furcsa volt hisz 5 nap után úgy éreztem meg is bízok azonban annyira nem hogy el is mondjam. Meg valamilyen szinten szerintem ha elmondanám Taylor még ettől jobban is megutálna amit már nem tűrnék el. Én csak egy normális tetsvérre vagyom. Lehet hogy Kenny szeret mert ez biztos de azt nem tudom Taylor-nak mi a különösebb gondja velem. Óvatosan bólintottam egyet a fejemmel jelezve Harry-nek hogy ezt a témát inkább elhesegetném ő pedig együttérzően bólintott. - Kérdezhetek valamit? - törte meg Harry ezzel a mondatával a 10 perces csendet. Félénken bólintottam egyet majd kíváncsian vártam kérdését. Óvatosan leült az ágyamszéléra és érdeklődően felém kapta fejét.
- Miért kerülsz engem?
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Ui.: Szerintem ezt midnenféleképpen nézzétek meg mert én ezen egy fél óráig sírtam! :'(
Harry szemszöge:
- Mégis miért ne lennék az? - kérdeztem értetlenül miközben az előttem dühöngő menedzserre néztem.
- Szakítottál Taylor-ral? - üvöltötte továbbra is ami bevallom nem volt valami kellemes érzés a fülemnek.
- Ehhez neked mi közöd? - na jó elég fura hogy eddig csak kérdésekkel bombáztuk egymást de mi köze van neki ahhoz hogy én kivel járok vagy éppen szakítok.
- Hogy mi közöm? Csak annyi te észlény hogyha Taylor-ral maradsz a banda több rivaldafényt kap ami egyenlő címplapokkal és a központba kerüléssel. Híresek akartok lenni vagy maradni? Hát akkor ne cseszd el és szaladj Swift kisasszonyhoz és hozd rendbe amit elbasztál. - üvöltötte a képembe majd ennyivel ott is hagyott. Már meg ne bocsásson de mi az hogy ő mondja meg kivel járjak. Ha jól tudom ez az én életem. Igen tudtam mikor beléptem az X-Factor szinpadára ha ott most továbbjutok minden máshogy fog alakúlni közte a magánéletem is de szerintem az elég egyszerű hogy én választom ki kivel legyek együtt. Ha nem akarok Taylor-ral együtt lenni akkor nem leszek. Neki ehhez semmi köze. Idegesen és felháborodva mentem a kocsimhoz és hajtottam egészen a házamig.Ott azonban egy furcsaságot véltem felfedezni. Egy ismeretlen kocsi. Értetlenül szálltam ki a kocsimból és indúltam el a ház felé aminek a lépcsőjén a kocsi tulajdonosa ült.
- Szia. - mondta mosolyogva majd odajött hozzám.
- Mit keresel itt? - kérdeztem lepetten azonban cseppet sem kedvesen.
- Csak megszeretném ezt beszélni. - mondta könyörgően majd mélyen a szemembe nézett. Régen ez meghatott volna de most egy kicsit sem.
- Taylor ezen nincs mit megbeszélni. Mint mondtam félreismertelek. Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek először hittelek. - mondtam idegesen majd kikerülve őt az ajtóhoz mentem.
- Kérlek! Megígérem hogy minden teljesen más lesz. Harry nem akarom hogy vége legyen. - könyrögött és szemeiben elkedztek gyűlni a könnyei. Esküszöm a szakítás sosem volt az erősségem főleg ha az illető elkezd sírni. Mindig megsajnálom. És ez most sem volt máshogy. Mikor megláttam a síró Taylor-t lábaim mintha önálló életet éltek volna indúltam el felé és támadtam le azonnal ajkait. Tudtam hogy ezt nem lenne szabad hisz ezzel Taylor-t és saját magamat is becsapom de nem volt mit tenni. Valamilyen szinten megsajnáltam és utálom ha egy lány sír mindig megpróbálom eltüntetni szomorúságát és egyértlemű hogy Taylor-nak most így tudtam szóval megtettem. Na persze egy kicsit be is voltam indúlva szóval felkaptam Taylor-t az ölembe és meg sem álltam vele egészen a hálóig.
Nina szemszöge:
- Kicsim már vagy 6 házat megnéztünk. Miért nem jó neked egyik sem? - kérdezte anya nyöszörögve miközben már a 6. házat hagytuk el és a kocsiban ültünk. Azonban gondolom anyát az is elszomorított hogy mosttartunk a 7. felé ami elmondása szerint tuti nem fog tetszeni mint a többi. Végül egy kicsit elrejtettebb utcába kanyarodtunk ahol rengeteg sok szép ház volt. Olyan kellemes kinézetük volt.Apa megált egy közepes méretű ház előtt aminek udvarán egy 30-as éveiben járó férfi állt. Mikor meglátott minket elmosolyodott és odajött hozzánk.
- Jó napot. - fogott kezet apával majd anyával és velem is. Amint megtudtuk a férfit Jhon Holmes-nak hívták. Bevzetett minket a házba aminek nekem már eleve az udvara tetszett. Azonban mikor bementünk csak hab volt azon a bizonyos tortán. Igaz nem volt berendezve de minden helyiség pont akkora volt mint amekkorának lennie kellett. Az egész ház bemutatást mosolyogva néztem végig ami látszólag anyának nagyon tetszett. Nem is csodálom hisz 7 házat megnézni nem egy kis munka ráadásul London-ba ami vegyük úgy nem egy kisváros.
- Szóval mit gondol? - kérdezte tőlem Jhon már a ház udvarában.
- Az igazat megvallva ez a 7. ház a mai napon. - mondtam nevetve mire anya szúrósn rámnézett. - És bevallom nekem ez a ház a tökéletes. - mondtam kihúzva magam miközben anyára pillantottam aki ahogy láttam hálát adott Istennek.
- Ó ennek igazán örülök. - mondta hatalmas mosollyal ar arcán Jhon.Ezután megbeszéltük az árakat meg a költözést amit már jövő héten meg is tehetek. Gondolom titket érdekel miért is költözök London-ba. Nos ennek 2 oka van. Az egyik hogy ide vettek fel egyetemre. A másik pedig hogy szeretnék már távol lenni a problémáktól és élni a saját életem a nélkül hogy egyesek beleszólnának. És nem itt nem anyáékra gondolok hanem Taylor-ra. Kiskorom óta - mivel én vagyok az egyetlen lány testvére - azt szerette volna ha én kerülök alúlra. Mindint megtett azért hogy tönkre tegyen és ahhelyett hogy segített volna mindig jobban a földbe tiport.Szóval szerintem eléggé érthető hogy nem szeretnék a közelében lenni. Persze anya csak annyit tud hogy a suli miatt költözök el ugyanis ő szereti Taylor-t hisz csak a lánya .
- Anya megjöttünk.- kiabálta egy eléggé kényes hang az ajtó felől akinek tulajdonosáról elég jól tudtam ki. Mosolyogva jött be a mellette loholó kissé kedvetlen barátjával akinek jelenléte egyáltalán nem okozott örömöt. legalábbis nekem. Harry illedelmesen köszönt anyáéknak és láttam rajta hogy nem tudja mitévő legyen velem szemben. Nem is kellett ezen rágódnia sokáig hisz fogtam magam és felmentem az emeletre.Igazából nem tudom mi az oka annak hogy ennyire menekülök Harry társasága elől. Amikor megmentett és próbált nyugtatni és törődött velem teljesn máshogy vélekedtem róla mint azelőtt. Egy rendes helyes és törődő srácnak tartom és nem is tudom egy ilyen fiú mit eszik Taylor-on bár gondolom milyen hisztiket levága ha valami nem tetszik neki és biztos sakkban tartja Harry-t. Nem szabad engednem hogy jobban megismerjem Harry-t mert akkort komoly gondok lehetnek és én nem akarok beleszólni ebbe a "Haylor" ügybe. Az ő dolguk nem az enyém. Hirtelen egy kopogásra lettem figyelmes majd egy göndör hajkorona hajolt be az ajtómon és keresett engem tekintetétvel. Mikor megtalált kijjebb nyitotta az ajtót és belépett.
- Anyukádék és Taylor elmentek. Erine megkért hogy maradjak itt veled. - mondta miközben végig a szemembe nézett. Gyönyörű szép szeme volt. Mint a gyémánt úgy csillogott. Egyszerűen mesés volt és ahogy állt itt és a szemembe nézett nem tudtam odafigyelni arra amit beszélt. Teljesen elvarázsolt. - Hé.. Nina itt vagy? - lengette előttem a kezét mosolyogva mire megráztam a fejem és elfordítottam a fal felé.
- Rendben. Attól nem muszáj itt lenned. - mondtam kicsit sem kedvesen de véletlenül sem néztem rá.
- De én szeretnék itt lenni. - mondta határozottan majd leült a szemben lévő kiskanapémra.
- Taylor féltékeny lesz. - mondtam miközben már áttértem kismacim birizgálására amit Kenny-től kaptam 8. születésnapomra.
- De Taylor nem mondhatja meg kivel beszélhetek és kivel nem. Ha veled akarok veled fogok. És most jelenleg azon vagyok hogy a családjával minél jobb viszonyt ápoljak és ebbe te is beletartozol hisz ha jól tudom a testvére vagy. - mondta miközben megint megtaláltam szemeim amik elvarázsoltan nem mozdúltak sehova. Azonban szavai hallatán könnyek gyűltek a szemembe. Nem, semmi olyat nem mondott amitől sírni lehetne ez tény és való azonban volt benne valami ami nagyon fontos volt számomra.
- Hát ez nem teljesen így van. - mondtam miközben nagy nehezen elfordítottam fejem szemeitől amelyek úgy vonzottak akár a mágnes.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Azonban én nem válaszoltam. Nem tudtam hogy jó ötlet lenne-e ezt elmondani hisz eddig akárkinek elomdtam vagy Taylor elmondta mindenki utált emiatt és egyáltalán nem úgy tekintettek rám mint Taylor húgára. Látta rajtam hogy nem fogok válaszolni így inkább hagyta is a dolgot és a szobámat kezdte vizslatni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt és a szekrényemhez ment. Ez a hát teljesen máshogy volt berendezve mint az Amerika-ban lévő. Ezt sokkal jobban szerettem. Igazából eleve a házakat jobban szerettem itt Anglia-ban mint otthon. Egy ideig nem tudtam mit igyel annyira a szekrényen egészen odaáig míg le nem vett onnan egy képez. A képen én voltam és egy fiú. Én 5 éves voltam a fiú rajta pedig 17. Mind a ketten hatalmas mosollyal az arcunkon öleltük egymást és néztünk a kamerába ami fotózott minket. harry egy ideig nézte majd látva arcomat amin épp akkor folyt le egy könnycsepp visszatette és érdeklődve nézett rám. Láttam rajta hogy azon tűnődik vajon megkérdezze a kép jelentését vagy ne. Végül csak megkérdezte. - Szeretnél róla beszélni? - kérdezte csendesen lágyan jelezve hogy benne megbízhatok ami furcsa volt hisz 5 nap után úgy éreztem meg is bízok azonban annyira nem hogy el is mondjam. Meg valamilyen szinten szerintem ha elmondanám Taylor még ettől jobban is megutálna amit már nem tűrnék el. Én csak egy normális tetsvérre vagyom. Lehet hogy Kenny szeret mert ez biztos de azt nem tudom Taylor-nak mi a különösebb gondja velem. Óvatosan bólintottam egyet a fejemmel jelezve Harry-nek hogy ezt a témát inkább elhesegetném ő pedig együttérzően bólintott. - Kérdezhetek valamit? - törte meg Harry ezzel a mondatával a 10 perces csendet. Félénken bólintottam egyet majd kíváncsian vártam kérdését. Óvatosan leült az ágyamszéléra és érdeklődően felém kapta fejét.
- Miért kerülsz engem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)