♠ Chapter Four : I can't tell you everything... ♠

Szijjasztok drágáim! Meg is érkeztem legújabb fejezetemmel ami remélem elnyeri majd tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx
Ui.: Szerintem ezt midnenféleképpen nézzétek meg mert én ezen egy fél óráig sírtam! :'(

Harry szemszöge:

- Mégis miért ne lennék az? - kérdeztem értetlenül miközben az előttem dühöngő menedzserre néztem.
- Szakítottál Taylor-ral? - üvöltötte továbbra is ami bevallom nem volt valami kellemes érzés a fülemnek.
- Ehhez neked mi közöd? - na jó elég fura hogy eddig csak kérdésekkel bombáztuk egymást de mi köze van neki ahhoz hogy én kivel járok vagy éppen szakítok.
- Hogy mi közöm? Csak annyi te észlény hogyha Taylor-ral maradsz a banda több rivaldafényt kap ami egyenlő címplapokkal és a központba kerüléssel. Híresek akartok lenni vagy maradni? Hát akkor ne cseszd el és szaladj Swift kisasszonyhoz és hozd rendbe amit elbasztál. - üvöltötte a képembe majd ennyivel ott is hagyott. Már meg ne bocsásson de mi az hogy ő mondja meg kivel járjak. Ha jól tudom ez az én életem. Igen tudtam mikor beléptem az X-Factor szinpadára ha ott most továbbjutok minden máshogy fog alakúlni közte a magánéletem is de szerintem az elég egyszerű hogy én választom ki kivel legyek együtt. Ha nem akarok Taylor-ral együtt lenni akkor nem leszek. Neki ehhez semmi köze. Idegesen és felháborodva mentem a kocsimhoz és hajtottam egészen a házamig.Ott azonban egy furcsaságot véltem felfedezni. Egy ismeretlen kocsi. Értetlenül szálltam ki a kocsimból és indúltam el a ház felé aminek a lépcsőjén a kocsi tulajdonosa ült.
- Szia. - mondta mosolyogva majd odajött hozzám.
- Mit keresel itt? - kérdeztem lepetten azonban cseppet sem kedvesen.
- Csak megszeretném ezt beszélni. - mondta könyörgően majd mélyen a szemembe nézett. Régen ez meghatott volna de most egy kicsit sem.
- Taylor ezen nincs mit megbeszélni. Mint mondtam félreismertelek. Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek először hittelek. - mondtam idegesen majd kikerülve őt az ajtóhoz mentem.
- Kérlek! Megígérem hogy minden teljesen más lesz. Harry nem akarom hogy vége legyen. - könyrögött és szemeiben elkedztek gyűlni a könnyei. Esküszöm a szakítás sosem volt az erősségem főleg ha az illető elkezd sírni. Mindig megsajnálom. És ez most sem volt máshogy. Mikor megláttam a síró Taylor-t lábaim mintha önálló életet éltek volna indúltam el felé és támadtam le azonnal ajkait. Tudtam hogy ezt nem lenne szabad hisz ezzel Taylor-t és saját magamat is becsapom de nem volt mit tenni. Valamilyen szinten megsajnáltam és utálom ha egy lány sír mindig megpróbálom eltüntetni szomorúságát és egyértlemű hogy Taylor-nak most így tudtam szóval megtettem. Na persze egy kicsit be is voltam indúlva szóval felkaptam Taylor-t az ölembe és meg sem álltam vele egészen a hálóig.

Nina szemszöge:

- Kicsim már vagy 6 házat megnéztünk. Miért nem jó neked egyik sem? - kérdezte anya nyöszörögve miközben már a 6. házat hagytuk el és a kocsiban ültünk. Azonban gondolom anyát az is elszomorított hogy mosttartunk a 7. felé ami elmondása szerint tuti nem fog tetszeni mint a többi. Végül egy kicsit elrejtettebb utcába kanyarodtunk ahol rengeteg sok szép ház volt. Olyan kellemes kinézetük volt.Apa megált egy közepes méretű ház előtt aminek udvarán egy 30-as éveiben járó férfi állt. Mikor meglátott minket elmosolyodott és odajött hozzánk.
- Jó napot. - fogott kezet apával majd anyával és velem is. Amint megtudtuk a férfit Jhon Holmes-nak hívták. Bevzetett minket a házba aminek nekem már eleve az udvara tetszett. Azonban mikor bementünk csak hab volt azon a bizonyos tortán. Igaz nem volt berendezve de minden helyiség pont akkora volt mint amekkorának lennie kellett. Az egész ház bemutatást mosolyogva néztem végig ami látszólag anyának nagyon tetszett. Nem is csodálom hisz 7 házat megnézni nem egy kis munka ráadásul London-ba ami vegyük úgy nem egy kisváros.
- Szóval mit gondol? - kérdezte tőlem Jhon már a ház udvarában.
- Az igazat megvallva ez a 7. ház a mai napon. - mondtam nevetve mire anya szúrósn rámnézett. - És bevallom nekem ez a ház a tökéletes. - mondtam kihúzva magam miközben anyára pillantottam aki ahogy láttam hálát adott Istennek.
- Ó ennek igazán örülök. - mondta hatalmas mosollyal ar arcán Jhon.Ezután megbeszéltük az árakat meg a költözést amit már jövő héten meg is tehetek. Gondolom titket érdekel miért is költözök London-ba. Nos ennek 2 oka van. Az egyik hogy ide vettek fel egyetemre. A másik pedig hogy szeretnék már távol lenni a problémáktól és élni a saját életem a nélkül hogy egyesek beleszólnának. És nem itt nem anyáékra gondolok hanem Taylor-ra. Kiskorom óta - mivel én vagyok az egyetlen lány testvére - azt szerette volna ha én kerülök alúlra. Mindint megtett azért hogy tönkre tegyen és ahhelyett hogy segített volna mindig jobban a földbe tiport.Szóval szerintem eléggé érthető hogy nem szeretnék a közelében lenni. Persze anya csak annyit tud hogy a suli miatt költözök el ugyanis ő szereti Taylor-t hisz csak a lánya .

- Anya megjöttünk.- kiabálta egy eléggé kényes hang az ajtó felől akinek tulajdonosáról elég jól tudtam ki. Mosolyogva jött be a mellette loholó kissé kedvetlen barátjával akinek jelenléte egyáltalán nem okozott örömöt. legalábbis nekem. Harry illedelmesen köszönt anyáéknak és láttam rajta hogy nem tudja mitévő legyen velem szemben. Nem is kellett ezen rágódnia sokáig hisz fogtam magam és felmentem az emeletre.Igazából nem tudom mi az oka annak hogy ennyire menekülök Harry társasága elől. Amikor megmentett és próbált nyugtatni és törődött velem teljesn máshogy vélekedtem róla mint azelőtt. Egy rendes helyes és törődő srácnak tartom és nem is tudom egy ilyen fiú mit eszik Taylor-on bár gondolom milyen hisztiket levága ha valami nem tetszik neki és biztos sakkban tartja Harry-t. Nem szabad engednem hogy jobban megismerjem Harry-t mert akkort komoly gondok lehetnek és én nem akarok beleszólni ebbe a "Haylor" ügybe. Az ő dolguk nem az enyém. Hirtelen egy kopogásra lettem figyelmes majd egy göndör hajkorona hajolt be az ajtómon és keresett engem tekintetétvel. Mikor megtalált kijjebb nyitotta az ajtót és belépett.
- Anyukádék és Taylor elmentek. Erine megkért hogy maradjak itt veled. - mondta miközben végig a szemembe nézett. Gyönyörű szép szeme volt. Mint a gyémánt úgy csillogott. Egyszerűen mesés volt és ahogy állt itt és a szemembe nézett nem tudtam odafigyelni arra amit beszélt. Teljesen elvarázsolt. - Hé.. Nina itt vagy? - lengette előttem a kezét mosolyogva mire megráztam a fejem és elfordítottam a fal felé.
- Rendben. Attól nem muszáj itt lenned. - mondtam kicsit sem kedvesen de véletlenül sem néztem rá.
- De én szeretnék itt lenni. - mondta határozottan majd leült a szemben lévő kiskanapémra.
- Taylor féltékeny lesz. - mondtam miközben már áttértem kismacim birizgálására amit Kenny-től kaptam 8. születésnapomra.
- De Taylor nem mondhatja meg kivel beszélhetek és kivel nem. Ha veled akarok veled fogok. És most jelenleg azon vagyok hogy a családjával minél jobb viszonyt ápoljak és ebbe te is beletartozol hisz ha jól tudom a testvére vagy. - mondta miközben megint megtaláltam szemeim amik elvarázsoltan nem mozdúltak sehova. Azonban szavai hallatán könnyek gyűltek a szemembe. Nem, semmi olyat nem mondott amitől sírni lehetne ez tény és való azonban volt benne valami ami nagyon fontos volt számomra.
- Hát ez nem teljesen így van. - mondtam miközben nagy nehezen elfordítottam fejem szemeitől amelyek úgy vonzottak akár a mágnes.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Azonban én nem válaszoltam. Nem tudtam hogy jó ötlet lenne-e ezt elmondani hisz eddig akárkinek elomdtam vagy Taylor elmondta mindenki utált emiatt és egyáltalán nem úgy tekintettek rám mint Taylor húgára. Látta rajtam hogy nem fogok válaszolni így inkább hagyta is a dolgot és a szobámat kezdte vizslatni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt és a szekrényemhez ment. Ez a hát teljesen máshogy volt berendezve mint az Amerika-ban lévő. Ezt sokkal jobban szerettem. Igazából eleve a házakat jobban szerettem itt Anglia-ban mint otthon. Egy ideig nem tudtam mit igyel annyira a szekrényen egészen odaáig míg le nem vett onnan egy képez. A képen én voltam és egy fiú. Én 5 éves voltam a fiú rajta pedig 17. Mind a ketten hatalmas mosollyal az arcunkon öleltük egymást és néztünk a kamerába ami fotózott minket. harry egy ideig nézte majd látva arcomat amin épp akkor folyt le egy könnycsepp visszatette és érdeklődve nézett rám. Láttam rajta hogy azon tűnődik vajon megkérdezze a kép jelentését vagy ne. Végül csak megkérdezte. - Szeretnél róla beszélni? - kérdezte csendesen lágyan jelezve hogy benne megbízhatok ami furcsa volt hisz 5 nap után úgy éreztem meg is bízok azonban annyira nem hogy el is mondjam. Meg valamilyen szinten szerintem ha elmondanám Taylor még ettől jobban is megutálna amit már nem tűrnék el. Én csak egy normális tetsvérre vagyom. Lehet hogy Kenny szeret mert ez biztos de azt nem tudom Taylor-nak mi a különösebb gondja velem. Óvatosan bólintottam egyet a fejemmel jelezve Harry-nek hogy ezt a témát inkább elhesegetném ő pedig együttérzően bólintott. - Kérdezhetek valamit? - törte meg Harry ezzel a mondatával a 10 perces csendet. Félénken bólintottam egyet majd kíváncsian vártam kérdését. Óvatosan leült az ágyamszéléra és érdeklődően felém kapta fejét.
- Miért kerülsz engem?