♠ Chapter Seven : An important message..... ♠

Szijajsztok drágáim! Megjöttem a legújabb fejezettel így este. Remélem elnyeri tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx

Nina szemszöge:


- Úristen Sandy! - ugrottam rég nem látott barátnőm nyakába. Sandy-vek 6 éves korunkban ismertük meg egymást amikor is egy osztályba kerültünk. Mind a ketten félénkek voltunk és nem volt ki mellé űlni. Így a szüleink kitalálták hogy üljünk egymás mellé mert ebből még valami jó is kisülhet. Hát ki is sűlt ugyanis attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Mindent megosztottznk egymással. Egyszóval olyan voltunk mint az igazi barátnők. Azonban mikor Taylor befutott sokan rossz szemmel néztek rám. Mindneki azt hitte hogy emiatt el fogok szállni és minden körülöttem fog forogni. Pedig nekem erre semmi szükségem sem volt. Azonban emiatt anyáék úgy döntöttek magánsuliba járatnak ahol sok hozzám hasonló gyere található. Ott azonban senki sem volt számomra szimpatikus ugynis ők tényleg el voltak szállva maguktól. Sandy-vel sajnos ezek után nem tudtunk találkozni. Telefonon ugyan tartottuk a kapcsolatot azonban a minden napi beszélgetések mostanra már lecsökkentek nullára. Ezárt is lepett meg barátnőm jelenléte főleg hogy London-ban vagyunk. Meg egyáltalán honnan tudta hogy itt lakok.
- Szia csajszi. - rázta meg előttem csípőjét miközbenenyhe angol akcentussal köszönt. Gondolom nem most költözhetett ki ha ennyire megy neki.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem lepetten miközben már elengedtem és szemébe néztem.
- Ácsi..ácsi.. - emelte fel mutatóujját amit egy z alakban elvezetett előttem. - Menjünk be. - mondta majd meg sem várva engem bevonűlt. Hát igen. Ilyen Sandy. Nevetve mentem utána majd leültem mellé a kanapéra ugyanis ő már helyet foglalt mintha csak otthon lenne.
- Szóval? - néztem rá továbbra is előző válaszomra várva mire elmosolyodott és felém fordúlt.
- Szóval! Emlékszel miután megszakadt a kapcsolatunk? - kérdezte mire szomorúan lehajtott fejjel bólintottam. Sajos tudtam hogy ez részben az én hibám is azonban az övé is. Kettőnké. - Anyuák elváltak. - mondta elcsukló hangon. Szemeim elnyíltak és csdálkozva néztem rá. Ahogy láttam megviselte a dolog. Nem is csodálom hisz az ő szülei voltak a megfelelő példa az igaz szerelemre. Mikor még 14 évesek voltunk is annyira szerették egymást mint két tini. Mindig csoálattal néztük ahogy együtt voltak nevettek és szerették egymást. Szörnyű azt hallani hogy sajnos egy ilyen kapcsolat is megromlik. - Apu megcsalta anyut. - mondta lehajtott fejjel Sandy miközben érdekesnek találta a szerintem annyira vörös körmt hogy az csak úgy rikított. - Mikor ezt anyu megtudta teljesen összeomlott. - mondta miközben erőt véve magán egy nagyot sóhajtott. - Ő még mindig szerette apát azonban e tette meggyengítette abban hogy ezt apa is viszonozza-e. - mondta egyre rekedtebb hangon mire bíztatóan végig simítottam kezén. - Anya számára kérdés sem volt. Rögtön beadta a válópert. - nem is csodálom. hisz egyik pillanatban azt hiszi az ember hogy minden rendben a másikban pedig megtudja : a legfontosabb személy az életében megcsalja. Éveken át oylan stabil volt a kapcsolatuk hogy sajnos elég volt hozzá ennyi és az egész dőlt. Talán még rosszabb ha egy jó kapcsolatban vétenek egy rossz cselekedetet. Még nehezebb megbocsájtani. - Miután lezajlott a válás azonban kiderűlt hogy anya 2 hónapos terhes. - mondta és ekkor már láttam szeimben a könnyeket amiket óvatosan elsimítottam onnan. - Ezt apának nem mondta el hisz tudta akkor még jobban össze lennének kötve. Azonban letikolni sem tudta hisz én még ott voltam. Minden hévégén apánál voltam és így alkalmuk volt találkozni amikor apa jött értem. Így anyának cselekdnie kellett. Azonban álmomban sem gondoltam volna hogy így fog. - mondta majd szippantott egyet mire leesett így gyorsan felényújtottam egy zsepit. -  Szóval anya összejött egy hapsival. Számomra azonban ez kétségbeejtő volt. Hisz megbízott egy olyan emberben akit alig imser. Apának beadta azt hogytőle terhes amit ő el is hitt.Igazából nem volt a pasival semmi gondom azonban nem is fogadtam el. Egyre többet voltam apámnál anyával mát szinte csak 1 napot találkoztam a héten. Amit ő látszólag annyira nem is bánta. Mikor eljött a nap hogy anya megszüljön mindannyian a kórházba rohantunk persze apa is jött. Talán anya sejtett valamit nem tudom. Azonban amielőtt bevitték a szülőszobába elmondta apának hogy tőle van a gyerek. A legrosszabb a dologban hogy anya abból a szülőszobából nem jött ki. - mondta már patakzó könnyekkel amit már én sem hallottam máshogy. Több mint 10 évig szorosan kötődtem ehhez a családhoz és most kiderűl hogy egy közülük már nem él. Hirtelen szorítottam magamhoz zokogó barátnőmet aki gyorsan felemlte a fejét és letörölte könnyeit. - Mindez 2 éve történt. Úgy érzem most hogy volt kinek kiönteni a lelkem már sokkal könnyebb feldolgozni. - mondta mosolyogva azonban hangján még mindig lehetett hallani hogy sírt.
- Szóval ezért jöttél London-ba. - mondtam mire bólintott egyet.
- De mesélj mi van veled? - kérdezte mosolyogva azonban még látszott rajta hogy sírt.
- Hát.. öhm... - mondtam kissé pirúltan mire Sandy sejtelmesen elvigyorodott miközben szemöldökét húzogatta. A francba már hogy ez a hülye szokás megmaradt.
- Had halljam csak. - bökött vállba mire én elimsertem hogy ha ő elmondott nekem egy iylen nagy dolgot én is simán kitálalhatok a mostani helzyetről. Elmondtam neki mindent. Hogy Taylor még továbbra sem tart a kedvenc hugicájának és hogy összejött Harry Styles-szal. Hát persze hogy ennél a résznél mérgesen méregetett amit előszö nem értettem azonban elmagyarázta hogy hatalmas Directioner. Azonban ez egy kicsit megtántorított azzaé kapcsoltban hogy merjem-e elmodnani neki a Harry-s dolgot. Végül csal rávettem magam amire ő csak egy irigy pillantással és a tipikus tinliáány kombinálós nézéssel rámnézett.
- Egyérlemű hogy bejössze Hazza-nak. - mondta mir eelnevettem magam. Hazza ez jó. Értetlen tekintettel bámúlt engem azonban én könnyeimet törölgetve legyintettem egyet.
- De neki ott van Taylor. - mondtam egyértelműen mire most ő nvetett fel. Oké mintha két párhuzamos dimenzióban élnénk. Menők vagyunk.
- De Taylor-t nem szereti. - jelentette ki nagy magabiztosággal mire üres tekintettel meredt maga elé.
- Honnan veszed? - kérdeztem szemöldök húzogtava miközben ránéztem.
- Tudok kedves Nins Harry-ének van egy olyanjuk hogy menedszment. Ha ő azt mondja " Harry holnaptól Taylor Swift-tel jársz!" akkor neki vele kell járni. Szerinted érdekli azt hogy ő éppenséggel nem szerelmes belé? Szarik rá maagsról. - mondta egyérleműen. Most erre mit mondjak? Igen Sandy igazad van tetszek Hrary-nek ő is tetszik nekem. Legszívesebben most átmennék hozzá és a szemébe mondanék mindent amit érzek iránta de ezt nem tehetem. Taylor a nővérem. Akármennyire nem mutatjuk ki ezt de testvérek vagyunk. Nem tehetem ezt vele. Meg amúgy sem tudom biztosra hogy Harry-nek bejvök. Nem akarok előtte leégni. Na meg ezekszerint a menedzsment sem egy könnyű eset. Minden az ellen van hogy én valaha is közel kerüljek Harry-hez. - Na de én kérek egy telefonszémot. Ha már egy városban élünk legalább lássuk egymást gyakrabban. - mondta mire lőkaptam a telefonom a zsebemből és msooylogva lediktáltam neki a szémom. Mikor készen lett megcsörgetett nehogy becsapjam és egy hatalmas ölelés után el is ment.
Sóhajtva ledőltem az ágyamra majd ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. Fél 11. Jó sokáig elbeszélgettünk Sandy-vel. Ez má hiányzott. Levettem magamról a pólómat és egy melltartóban valamint egy nadrágban járkáltam a szobámba. Azonban ekkor eszembe jutott hogy ég a villany vaamint a függöny sincs behúzva. Gyorsan kaptam fejem az ablak irányába ahol egy göndör hajú fiút véltem felfedezni ahogy csodálattal néz engem. Mikor észbekapott hogy valójában egymás szemébe nézünk gyorsan elkapta a fejét majd a zsebébe nyúlt. Ahogy észrevettem a telefont vette ki majd pötyögött rajta valamit. Ezután visszacsúsztattam a zsebébe és rámnézett. Ekkor az én telefonom kezdett rezegni gyorsan kaptam utána majd nyitottam meg. Harry-től jött egy üzenet.
"Holnap feltétlenül beszélnünk kell.Aludj jól én ezek után tuti jól fogok. Puszi : Harry xx "
Hazudnék ha azt mondanám nem vörösödtem el. Nem kezdett 20-szor gyorsabban verni a szívem. Nem rogytam majdnem össze remegő lábaim alatt.  De ahhelyett hogy megtettem volna inkább visszírtam.
" Rendben. Itt lakok a szomszédben! Hidd el jól fogok aludni. Puszi : Nins xx
UI.: Máskor behúzom a függönyt! Szívesen!"
Igazából elég furcsa volt ez az üzengetés. Ahogy láttam Harry is megkapta üzenetét majd felnevetett majd egy " Nem kell köszi"-t táogott nekem. Én csak elmosolyodtam majd egyre közelebb lépve a függönyhöz egy egyszerű mozdulattal behúztam azt. Fogalmam sincs miről akar beszélni Harry azonban mivel ott vot az a " feltétlenül" szócska gondolom fontos lehet. levettem a adrágom is amjd magamra kaptam egy hosszabb pólót amit még Kenny-től kaptam és kettős érzelmek között hajtottam fejem álomra.