♠ Chapter Three : I need a little time..... ♠

Szijjasztok drágáim! Megjöttem az új fejezettel. Igazából holnap kéne kitenni de megyek discoba szóval nem hsizem hogy lesz időm megírni. Remélem elnyeri tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx

Harry szemszöge:

A veszekedés óta eltelt 2 nap. Taylor mintha mi sem történt volna rendszeresen járt hozzám és bájolgott nekem. Azonban Nina felől semmit sem tudok. Lehet azóta már visszament New York-ba. Ki tudja?
Mivel Taylor-nak sétálhatékja volt el kellett mennünk sétálni a Hyde Park-ba. Az igazat megvallva semmi kedevem sem volt hozzá de mint már oly sokszor említettem nem akarok neki ellent mondani mert akkor elkezd hisztizni. Na és akkor aztán tehetsz bármit ő már nem foglalkozik veled. A szüleival azóta már találkoztam 4-szer és bevallom eléggé kedvesek. Azonban a mindap Erine tett nekem egy eléggé furcsa megjegyzést. " Vigyázz Taylor-ral!" Azt hittem hogy a 'Vigyázz' után Taylor-ra azonban odakerült még egy'l' betű ami arra utal hogy én vigyázzak valami miatt Taylor-ral. Az után a megjegyzése után elment és a nap további részében nem is hozta fel.
Mellettem Taylor valamit nagyban magyarázott azonban én abból egy szót sem kaptam el. Nem nagyon érdekelt miről hablatyol most. Általában avgy arról van szó hogy ma látott egy cuki pólót egy butikban és megszeretné venni de sajnálja rá az ( rengeteg) pénzét így mindig oda lyukadunk ki hogy Harry maci megveszi neki. Hát az én pénztárcám már tényleg nem örül annak hogy ilyenk szarságokra ( már bocsánat ) költöm a pénzt. Jó tudom engem sem kell sajnálni hisz van pénzem de azokat jobb szeretném a családomra magamra és a srácokra költeni. Na meg persze a barátnőmre de rá is oylanokat hogy romantikus vacsora, egy nyaralás. Nem pedig ruhák ruhák hátán. Valószínűleg Taylor észrevehette hogy nem szentelek rá túl nagy figyelmet így abbahagyta a beszédet és csendben nézte a tájat amit már lassa 20-adjára lát ugyanis neki nem elég ha egyszer bemutatom a várost. Nem neki 20-szor kell és én mint jó pasi meg is mutatom. Miután már Taylor úgy érezte hogy kijárta a lábát megkért hogy üljün be egy Starbucks-ba és igyunk egy kávét. Na ez volt a mai nap első olyan ötelete amibe szó nélkül belementem.
- Kimegyek a mosdóba. - mondta mire bólintottam egyet majd ezzel el is tűnt. Míg Taylor nem jött elővettem a telefonomat és felnéztem Twitter-re. Hát persze hogy mindenhol a mi képünk virított. Egy kcisit nagyon bosszantott ez egem de 3 év után már rájöttem nem éri meg bosszankodni hisz semmit sem érek el vele. Mikor letettem a telefonom hogy beleigyak az előttem lévő habos cappucino-ból észrevettem egy ismerős alakot ahogy magában ücsörög az egyik eldugatott sarokban és a laptop-ján netezik. Gondolkodás nélkül felálltam és odamentem hozzá. Elenite nem vett észre azonban köszönésemre felfigyelt.
- Szia Nina. - mondta kedvesen mire a laptop-ja mögül csodálkozva rámnézett.
- Szia. - küldött felém egy félénk mosolyt.
- Leülhetek? - kérdeztem miközben a mellette lévő helyre mutattam. Ő csak egy aprót bólintott majd éreztem ahogy végig figyel íg leülök. - Szóval beszélnünk kéne. - mondta komolyan mire arca unottá vált és felsóhajtott.
- De mi van ha én nem akarok beszélgetni? - kérdezte hanyagul majd a laptopja felé nézett.
- Figyelj! Tudom hogy Taylor nagyon szemét volt...
- Igen az volt! - szakított félve mire szúrósan néztem rá mármint nem azért mert leszemetezte Taylor-t hanem azért mert beleszólt a beszédembe. - Oké folytasd. - mondta miközben legyintett egyet.
- Szóval... de attól velem nyugodtan találkozhatsz. Bezsélgethetünk. - mondtam és saját magamon is meglepődtem. Most komolyan arra kértem Nina-t hogy találkozgasson velem? Én tiszta hülye vagyok!
- Nem Harry! Mi nem "találkozgathatunk! - mutatta kezével az idézőjeleket miközben laptopját kezdte pakolni ezzel is jelezve menni készül.
- Mégis miért nem? - kérdezte értetlenül miközben felnéztem rá uyganis míg én még mindig űltem ő már táskával a vállán indulásr készen állt.
- Mert Taylor-ral jársz. - mondta majd egy szó nélkül otthagyott. Egy ideig üres tekinttel bámúltam az előttem lévő barna körasztalt majd visszamentem az asztalunkhoz uyganis Taylor már kissé idegesen várakozott rám.
- Mégis hol a farnban voltál? - kérdezte idegesen miközben leültem vele szembe.
- Mosdóban. - mondtam hanyagűl majd a már kihűlt capuccino-mba ittam. Nem néztem rá Taylor-ra de anélkül is tudtam hogy most tombol.
- Ennyi ideig? - kérdezte egy oktávval feljebb mire én összehúztam a szememet vettem egy nagy levegőt és ránéztem.
- Igen a mosdóban. - mondtam kissé erőszakosan hogy fogja fel nem nagy kedvem van most vele cseverészni.
- Olyan semmilyen vagy velem mostanában. Miért? - kérdezte szomorúan vagyis szerintem ez az akart lenni pontosan nem tudom megmondani.
- Félreismertelek Taylor. - mondtam egyenesen a szemébe mire ő elnyílt szemekkel nézett rám.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem hittem volna hogy képes vagy leribancozni a saját húgodat. - mondtam még mindig nyugodtan.
- Azt egérdemelte. - mondta egyértelműen vállát megvonva majd kortyolt egy a kávéjából.
- Taylor szerintem nekem szükségem van egy kis időre. - mondtam mire ő kishíján kiköpte a kávéját és tomboló szemekkel nézett rám. Őszintén? Még megijedtem. Féltem hogy bármelyik pillanatban felállhat és péppé verhet. Természetesen ez ne történt meg.
- Mégis mennyi időre? - kérdezte idegesen miközben nagy levegőket vett.
- Nem tudom Taylor! Majd beszélünk. - mondtam majd ezzel ott is hagytam. Tudom hogy most valószínűleg nagyon leskkoltam de ami igaz az igaz. Tényleg szükségem volt egy kis időre. Egyedül Taylor nélkül hogy eldöntsem mi is ez köztünk. Talán rájövök hogy tényleg szeretem és lehet köztünk még továbbra is valami de lehet nem.

- Szóval azt mondtad neki kell egy kis idő? - kérdezte Lou miközben ruhát válogatott nekem egy fotózásra.
- Igen. - mondtam lehajtott fejjel.
- Igzából csak idő kérdése volt hogy ez bekövetkezik. - mondta miközben egy kék lenge pulóvert nyújtott át nekem.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül miközben követtem uyganis most a nadrágokatvette célpontként.
- Harry mindneki látja hogy te nem vagy szerelmes Taylor-ba. - mondta egyértleműen miközben lopva rámtekintett.
- Ez nem igaz... - mondtam kissé halkan. Nem tudom miért de valahogy nem volt merszem ezt hangosan kijelenteni.
- Te tudod. - mondta majd kezembe nyomva egy bordó andrágot kiemnt hogy a többi fiút is ellása. Nagy sóhaj közepette leültem a kanapéra és néztem magam az előttem lévő nagy tükörben. Talán igaza lehet Lou-nak hogy nem vagy szerelmes Taylor-ba csak áltatom magam és őt is. Mikor először találkoztunk bennem volt az az érzés hogy ezt a lányt meg kell ismernem. Kedvesnek szépnek és okosnak tartottam. Azonban ahogy egyre jobban kezdtem megismerni rájöttem hogy nem hiába szöke szín díszeleg a haján valamint hogy a kedvessége azon kívül hogy a díjátadókon és a nyílvános megjelnéseken jelen van azon kívűl elszáll. Nos marad annyi hogy szép bár az igazat megvallva még smink nélkül nem láttam.
- Harry Paul hívat! - kiabált be Niall és ahogy hallottam hangján a változatosság kedvéért evett. Nyöszörögve feltápázkodtam a kanapéról és egyenesen Paul felé vettem az irányt. Mikor odaértem egy kissé megtorpantam. Paul rettenetesen szigorú és ideges arccal fogadott engem majd meg sem várna hogy ezt felfogjam vagy tegyem valahova rémordított.
- Te normális vagy Styles?